Minden vég egy új kezdet
(Rose szemszöge)
És igen itt van a várva várt fejezet! Év vége van nekem még 2 hét gyakorlatom van, de tanulni nem kell így jönnek majd az izgi részek! Le ne maradjatok! Remélem mindenkinek jó lett az évvégije enyém nem lett a legjobb, de elmegy.
- Szeretlek - mondta. - De sajnos most mennem kell, majd hívlak. - s egy puszit nyomott az arcomra.
- Oké, várni fogom! - mosolyogtam. S néztem, ahogy az alakja egyre halványul, majd eltűnik. Lassan elkezdtem sétálgatni. Ábrándoztam, tervezgettem, mi lesz majd velünk később. Tökéletes jövőt képzeltem, amiben ő is benne van. Vajon ő is rám gondol? Vajon ő is tervezget? Olyan boldog vagyok! Ez életem legszebb napja! Van egy pasim, aki szeret, helyes is, aranyos és kedves. A több 100 csaj közül engem választott, még mindig hihetetlen. Már kezdett lemenni a nap, mikor megnézném hány óra, de a telómat sehol sem találtam! Basszus elvette a tanár én meg ott felejtettem az asztalán. Gyorsan visszasiettem, a portásnak elmagyaráztam a helyzetet, és beengedett. Beléptem a terembe, ahol az utolsó óránk volt, és azt történt, amire nem számítottam. Mindig tudtam, hogy túl tökéletes... Greyt egy másik lánnyal láttam smárolni. Ledöbbentem. Pedig olyan aranyos volt a rózsa meg minden! Csak hazugság lett volna...?
- Jó kis szakkőr, mi? - mondtam gúnyosan. Csak ne bőgjem el magam!
- Várj Rose! Ez... - kiáltott.
- Ne mondj semmit! Nem akarom hallani! Tudtam, hogy milyen vagy, hogy túl jó hozzám, de hogy kihasználj.. Ezt azért nem gondoltam volna rólad... - mondtam. - Fogadjunk az a lotyó engedte, igaz? Szánalmas vagy... - mondtam, majd hirtelen után jött és megfogta a kezem. Aztán Pitbull és Austin Mahone hangja keltett fel ebből a rémálomból. Miért álmodtam ezt? Áhh csak egy álom nincs jelentősége. Sok félét álmodok, sok hülyeséget, egyik sem valós. De mégis egész nap rossz érzésem volt. Nem is. Már tegnap volt valami a hangulatomban, valami aminek nem kellett volna ott lennie. Még Ross is észrevette, hogy más vagyok, mint szoktam. Mondjuk ismer ő mindig tudja, ha gond van. Adott egy nagyon nagy ölelést, hogy egy kicsit megnyugodjak.
- Két hét múlva már gála, ott majd jobb kedved lesz. Apud tud róla? - kérdezte.
- Igen kivételesen tud róla. Pont tegnap mondtam neki. Hova is mennénk? - tudakoltam.
- Los Angelesbe, magánrepcsivel. - mondta lazán.
- HOGY MIIIIIII? A kontinens MÁSIK FELÉRE megyünk REPÜLŐVEL, és ezt te csak MOST mondod??? - akadtam ki. Gondoltam valahol közelebb lesz, nem az ország túl oldalán..
- Igazából mondtam, de te Greyjel voltál elfoglalva, így ezért nem emlékszel rá...
- Tényleg? - basszus, ennyire el vagyok szállva magamtól csak mert ilyen pasim van?? Kicsit túlzásba estem.. - Sajnálom, Ross... Miért nem szóltál, hogy sok? - sütöttem le a szemem. Felemelte a fejem.
- Mert olyan boldog voltál, nem akartam elrontani, meg szeretem hallgatni, ahogy mesélsz. - mosolyodott el.
- Te bolond! Ha lehet legközelebb szólj, jó? - öleltem meg. Éreztem a vállamon a lélegzetét. Ahogy egyre szorosabban ölelt, úgy kezdtem én is egyre jobban megfulladni.
- Hé.. Ross.. nem kapok.. levegőt... - nyögtem.
- Ohh bocsi, habár nem mintha te nem ezt csinálnád mindig. - vigyorgott Ross. - Legalább átérzed a helyzetem.
- Mert én megtehetem, és átérzem csak nem érdekel. - nevettem, mire ő megcsikizett, és persze kezdődött a harc. Olyan jó volt vele lenni, nem foglalkozni semmivel, csak vele. Mostanság egyszerűen egész nap oltogatjuk egymást megállás nékül, de mégis mintha egyre közelebb kerülnénk egymáshoz, és mintha minden nappal erősödne, nagyobbra nőne bennem valami. Nem tudom mi az, de valahogy minden más, mint régen, de most végre jó értelemben. Minden olyan jó, talán túl jó is. Ilyenkor mindig beüt a mennykő és a világom darabjaira hullik. De amíg ez meg nem történik, kiélvezem minden percét! Csak az az álom nem fér a fejembe... Nem hagy nyugodni. Azután az rendszeressé vált a Greyes megcsalásos álom. Más volt a szitu, de a lényeg ugyanaz volt: Grey megcsal. Próbáltam elhessegetni az álomképeket, de beleivódott a gondolat, hogy lehet, hogy ez egy női megérzés, de lehet tévedek. Mindenesetre eldöntöttem, hogy kicsit körül szaglászom, mert addig úgysem fogok megnyugodni. Egy kicsit jobban figyeltem minden részletre, rá és azokra akikkel beszélget. Kérdezgettem ismerősöket, akikkel úgy jóba voltam, de semmi. Lehet, hogy csak én vagyok paranoiás, és hülye. Bele kéne nyugodnom, hogy tényleg velem jár, engem szeret. De miért olyan nehéz ezt elhinnem? Talán azért, mert én sosem voltam az a csaj, aki egy ilyen srácnak bejött. Esetleg poén, vagy csak meg akart fektetni... De lehet most másképp van, hinnem kell benne! Habár ott az a Valentin-napi incidens.. de legalább nem erőszakoskodott, nyaggatott vele. Azóta nem is igazán próbálkozott. Ma nála voltunk, kedd volt így nem maradtam sokáig, kb 6 körül hazaindultam. Már épp jönne a busz, mikor nem találtam az utazási kártyámat. Basszus Greynél hagytam! Szépen gyalogolhattam vissza, ami nem kis időbe telt. Csöngettem, de nem jött ki senki, kulcsom nincs hozzájuk, hívtam, de nem vette fel. Panelba nem nehézkes bejutni, mindig jön valaki, aki kinyitja nekem a kaput. Az ajtó nyitva volt így bementem, az apja aludt, gondoltam nem ordítok, csak besurranok a szobájába, mert oda raktam le a kabátom valószínűleg ott eshetett ki. Bekopogtam, majd rögtön benyitottam. Elakadt a lélegzetem attól, amit láttam. Nem akartam hinni a szememnek. Greyen egy agyoncicomázott picsa volt, Grey félmeztelen volt, épp smároltak. Mázlimra még nem tartottak ott, de ez nem nyugtatott meg. Végül mégiscsak beigazolódott a sejtésem. Elmehetnék médiumnak. Grey ijedten tekintett rám. Nem számított rá, hogy felbukkanok.
- Hé.. Ross.. nem kapok.. levegőt... - nyögtem.
- Ohh bocsi, habár nem mintha te nem ezt csinálnád mindig. - vigyorgott Ross. - Legalább átérzed a helyzetem.
- Mert én megtehetem, és átérzem csak nem érdekel. - nevettem, mire ő megcsikizett, és persze kezdődött a harc. Olyan jó volt vele lenni, nem foglalkozni semmivel, csak vele. Mostanság egyszerűen egész nap oltogatjuk egymást megállás nékül, de mégis mintha egyre közelebb kerülnénk egymáshoz, és mintha minden nappal erősödne, nagyobbra nőne bennem valami. Nem tudom mi az, de valahogy minden más, mint régen, de most végre jó értelemben. Minden olyan jó, talán túl jó is. Ilyenkor mindig beüt a mennykő és a világom darabjaira hullik. De amíg ez meg nem történik, kiélvezem minden percét! Csak az az álom nem fér a fejembe... Nem hagy nyugodni. Azután az rendszeressé vált a Greyes megcsalásos álom. Más volt a szitu, de a lényeg ugyanaz volt: Grey megcsal. Próbáltam elhessegetni az álomképeket, de beleivódott a gondolat, hogy lehet, hogy ez egy női megérzés, de lehet tévedek. Mindenesetre eldöntöttem, hogy kicsit körül szaglászom, mert addig úgysem fogok megnyugodni. Egy kicsit jobban figyeltem minden részletre, rá és azokra akikkel beszélget. Kérdezgettem ismerősöket, akikkel úgy jóba voltam, de semmi. Lehet, hogy csak én vagyok paranoiás, és hülye. Bele kéne nyugodnom, hogy tényleg velem jár, engem szeret. De miért olyan nehéz ezt elhinnem? Talán azért, mert én sosem voltam az a csaj, aki egy ilyen srácnak bejött. Esetleg poén, vagy csak meg akart fektetni... De lehet most másképp van, hinnem kell benne! Habár ott az a Valentin-napi incidens.. de legalább nem erőszakoskodott, nyaggatott vele. Azóta nem is igazán próbálkozott. Ma nála voltunk, kedd volt így nem maradtam sokáig, kb 6 körül hazaindultam. Már épp jönne a busz, mikor nem találtam az utazási kártyámat. Basszus Greynél hagytam! Szépen gyalogolhattam vissza, ami nem kis időbe telt. Csöngettem, de nem jött ki senki, kulcsom nincs hozzájuk, hívtam, de nem vette fel. Panelba nem nehézkes bejutni, mindig jön valaki, aki kinyitja nekem a kaput. Az ajtó nyitva volt így bementem, az apja aludt, gondoltam nem ordítok, csak besurranok a szobájába, mert oda raktam le a kabátom valószínűleg ott eshetett ki. Bekopogtam, majd rögtön benyitottam. Elakadt a lélegzetem attól, amit láttam. Nem akartam hinni a szememnek. Greyen egy agyoncicomázott picsa volt, Grey félmeztelen volt, épp smároltak. Mázlimra még nem tartottak ott, de ez nem nyugtatott meg. Végül mégiscsak beigazolódott a sejtésem. Elmehetnék médiumnak. Grey ijedten tekintett rám. Nem számított rá, hogy felbukkanok.
- Tudtam, tudtam! - mondtam. - Tudtam, hogy nem kellett volna megbíznom egy olyanban, mint te! Engem nem sikerült megdöntened így mással kellett megoldanod?! Szánalmas vagy, Grey. - mondtam, még magam is meglepődve mennyire nyugodt tudtam maradni. Nem vagyok egy hisztérikus típus, de azért ilyennél rendesen ki tudok akadni. Talán az álom felkészített rá. Köszi női megérzések!
- Figyelj, had magyarázzam meg! Félreérted! - lökte le magáról a csajt.
- Mit értek félre, hmm? Azt, hogy amint elment a csajod, te máris megfektetnél mást? - nevettem erőltetetten. - Nem érdekelnek a magyarázataid, sem a kifogásaid. Most már látom milyen is vagy. Átlátok rajtad. - közöltem vele hűvösen. Gyorsan felkaptam a földről a kártyám és azzal a lendülettel kifelé vettem az irányt, de Grey megfogta a kezem.
- Várj, nem úgy van, ahogy gondolod! - mondta kétségbeesetten.
- Miért tagadod? Én jobb vagyok ennél a kis szűz cafkánál! - szólt bele az undorítóan sminkelt ribi.
- Te csak fogd be! - szóltunk egyszerre Greyjel. Megkockáztattam egy hátranézést. Sosem láttam így, se őt, sem a hozzá hasonló magabiztos srácokat. Ránéztem azzal a Killer nézéssel°, s látva a szemeimbe izzó dühöt, elkezdett remegni a keze.
- Te csak fogd be! - szóltunk egyszerre Greyjel. Megkockáztattam egy hátranézést. Sosem láttam így, se őt, sem a hozzá hasonló magabiztos srácokat. Ránéztem azzal a Killer nézéssel°, s látva a szemeimbe izzó dühöt, elkezdett remegni a keze.
- Hozzám ne érj azzal a mocskos kezeddel! - kiáltottam. - Szórakozz mással, de ne velem! Csá! - és már tényleg kijutottam abból a rohadt házból. Futottam, míg pont elértem a buszt, bedugtam a fülem, benyomtam a Hollywood Undead - Rain-t, és meg sem álltam a Star Street 5-ig. Útközben azon gondolkoztam, hogy lehettem ennyire hülye. Hogy hihettem el mindent? Hogy miért vagyok ennyire naiv.. A HU mindig megnyugtat, ők megmondják a tutit, megvigasztalnak.. Amíg Amberhöz nem értem, őket hallgattam. Szerencsére ő nyitott ajtót, és amin beértünk a szobájába a karjaiba hullottam sírva. Megállás nélkül sírtam. Hiába kérdezgette mi bajom nem tudtam válaszolni. Megvárta míg nagyjából megnyugszom, és akkor elmeséltem neki mindent a Valentin-napit is meg az álmomat is.
- Jaj husi! Bárcsak ne biztattalak volna, hogy gyere össze vele! Sajnálom! - mondta bűnbánóan.
- Bolond! Nem a te hibád, én voltam hülye. Elvakított a pink köd. Látnom kellett volna, hogy semmi esélyem sincs nála. Vajon mi lett volna, ha nem hagyom ott a kártyám? Akkor ki tudja meddig boldog tudatlanságban élnék. Kíváncsi vagyok mióta tart ez a dolog.. - mondtam szipogva.
- Áhh szard le! - mondta. Tipikus Amber tanács. Általában azt is teszem, de itt nem tudok úgy tenni.
- Az nehéz lesz. Egy osztályba járunk tudod. - emlékeztettem.
- Tényleg. Hát ez gáz. Mit fogsz csinálni? Hozzám jöhetsz bármikor! - mosolygott rám.
- Nem tudom, de biztos, hogy nem hagyom, hogy telebeszélje a fejemet minden hülyeséggel. - mondtam határozottan. - Majd úgyis visszakapja az élettől, én meg majd popcornnal meg kólával nézhetem végig.
- Ez a beszéd csajszi! Adjál neki! - biztatott.
- És veletek mizu? Megvagytok? - tudakoltam. És persze innentől bejött a szokásos női csevej. Elvoltunk egy ideig majd lassan elindultam, mert még hét eleje van, majd hétvégén bulizunk egyet.
Másnap reggel úgy keltem, mint akit kupán vágtak. Ahhoz képest rendesen elkészültem mindennel, rendesen beértem. Zenét hallgattam, direkt nem néztem körbe. Angollal kezdtünk szerencsére nem az én csoportomban van, így legalább 1 óra nyugtom volt. De a második óra fizika volt, és pont mellette ülök. Ez szívás. Amint beléptem persze Grey odarohant hozzám.
- Figyelj, ez nem úgy volt, ahogy te gondolod! Ő volt azt aki rám mászott, én mondtam neki, hogy van barátnőm, és hogy nem akarok tőle semmit. Tényleg nem akartam semmit tőle, Baby! Kérlek higgy nekem! - mentegetőzött. A mondandója végén kisebb tömeg gyűlt körénk. Kicsit hangos volt. Na már csak ez hiányzott!
- Elmondtam, hogy nem érdekel. Találj ki 100 sztorit egyiket sem hiszem el. Túl jól ismerem a kifogásokat, hogy bármelyiket még csak fontolóra is vegyem, hogy igaz. Engem nem veszel palira. - közöltem vele halál nyugodtan. Még jó, hogy jártam színészképzőbe... Néha baromi jól jön. Láttam a szemébe, hogy meglepődött. Nem igazán erre számított.
- Nem kifogások, kérlek hidd el! Szeretlek! - nem vettem észre, de a hátra tett kézzel volt, és most hogy úgy gondolta eljött az ideje, elővette és felém nyújtott egy Raffaellót. Szép kis terv arra, hogy visszahódítson! Elég filmet láttam tudom, hogy most a happy end kéne, hogy jöjjön, de ez nem egy film. Ez a valóság. Nem kap második esély, ahogy én sem kaptam anno. Mindig van oka a szakításnak, és ha újra is kezdik, semmi sem lesz a régi. Néha az emberek képtelenek újra bízni a másikban, még ha szeretik is egymást. Úgy meg mi értelme? A választ már tegnap eldöntöttem, abban a pillanatban, hogy tetten értem őket.
- Kopj le. - mondtam már ingerülten, és lepakoltam 1 másik asztalhoz, mint ahol az ő cucca volt. A tömeg elképedten bámult rám, miközben előpakoltam a könyvem, és olvastam. Kate pár másodperccel később jött be, nem értette miért tömörül 1 kisebb tömeg a terem előtt. Rám nézett, majd az engem bámuló tömegre és leesett neki.
- Mi történt közted és Grey között? - tudakolta. Ezt hallva mindenki a fülét hegyezve, lélegzetét visszafojtva figyelt. Ez a sok pletykafészket!
- Semmi. - mondtam, majd jelezve ránéztem, hogy majd elmesélem.
- Oooookééééé... - mondta, s leült mellém. - Mi van mit kell nézni? Nincs jobb dolgotok, mint mások magánügyével foglalkozni? - rivallt rájuk Kate. Ő szereti kinyitni a csipáját, nem érdekli ha balhé lesz belőle. Én jobb szeretem a békét. Páran motyogtak valamit, mikor elmentek, de veszekedés nem lett szerencsére. Röviden leírtam neki a helyzetet, láttamozta, s mondta, hogy megért, és persze legszívesebben megölné, de mondtam, hogy annyit nem ér. Óra kellős közepén elkezdett rezegni a telóm. Gyorsan meglestem, Grey küldött 2 üzit.
" tudom h nem úgy tűnik de az igazat mondtam szivi. én megmondtam h akadjon le rólam mert igen előtted kavartam vele de megmondtam h már szeretek valakit és h járok is vele és h fogja fel h ennyi volt. de képtelen volt és rám mászott én ellenkeztem de nem tudtam mit csinálni! igen nem vagyok egy szent eléggé sok csajjal kavartam meg meg is csaltam párat, de nálad most más! én szerelmes lettem.. beléd! tényleg szeretlek, Rose! "
" hinned kell nekem! "
Fizikán nem szoktam telózni, mert tuti, hogy elveszik, szóval vissza is tettem a táskámba, és úgy tettem mintha semmit sem láttam volna. A nap folyamán többször is próbálkozott, de én levakartam magamról. Még ha igazat is mond, én már nem bízok benne. Ha annyira nem akarta volna, akkor nem engedi, hogy bármi történjen. No meg túl jól ismerem az ilyen pasikat. Eldöntöttem, hogy nem törődöm vele, vagyis megpróbálom. Ma, amilyen gyorsan csak tudtam hazasiettem Rosshoz, elmeséltem neki, mire 1 szó nélkül megölelt. Én csak néztem, de jól esett. Visszaöleltem, és vagy 2 percig el sem engedtük egymást. A szívemben hirtelen melegség jelent meg. Megmagyarázhatatlanul hirtelen jött, és elűzte minden bánatom, fájdalmam. Nem tudtam honnan és miért jött, de pont jókor jött a segítség. Mikor elhúzódtunk egymástól, megszólalt.
- Van valamim, amitől jobb kedvre derítelek. - mondta s előkapta a gitárját.
Ross mindig meg tud lepni! Istenem! Ettől a számtól elkezdtem sírni. Annyira jól esett, és olyan szar volt a mai napom, hogy egész nap visszatartottam, most kijött. Amint letette a gitárját rögtön neki vágódtam, letepertem a földre, s az arcomat ráfektettem a mellkasára. Szapora szívverése, furcsa mód megnyugtatott, jó volt hallgatni. A légzésem kezdett rendes lenni. Picivel később átkarolt. Nem akartam elszakadni tőle, azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, soha ne érjen véget. Mindennél jobban vágytam rá. A reakciómon meglepődtem, sőt zavarba is jöttem, még abban a pillanatban lemásztam róla, felálltam, s láttam, hogy a telója a földön hever.
- Jaj husi! Bárcsak ne biztattalak volna, hogy gyere össze vele! Sajnálom! - mondta bűnbánóan.
- Bolond! Nem a te hibád, én voltam hülye. Elvakított a pink köd. Látnom kellett volna, hogy semmi esélyem sincs nála. Vajon mi lett volna, ha nem hagyom ott a kártyám? Akkor ki tudja meddig boldog tudatlanságban élnék. Kíváncsi vagyok mióta tart ez a dolog.. - mondtam szipogva.
- Áhh szard le! - mondta. Tipikus Amber tanács. Általában azt is teszem, de itt nem tudok úgy tenni.
- Az nehéz lesz. Egy osztályba járunk tudod. - emlékeztettem.
- Tényleg. Hát ez gáz. Mit fogsz csinálni? Hozzám jöhetsz bármikor! - mosolygott rám.
- Nem tudom, de biztos, hogy nem hagyom, hogy telebeszélje a fejemet minden hülyeséggel. - mondtam határozottan. - Majd úgyis visszakapja az élettől, én meg majd popcornnal meg kólával nézhetem végig.
- Ez a beszéd csajszi! Adjál neki! - biztatott.
- És veletek mizu? Megvagytok? - tudakoltam. És persze innentől bejött a szokásos női csevej. Elvoltunk egy ideig majd lassan elindultam, mert még hét eleje van, majd hétvégén bulizunk egyet.
Másnap reggel úgy keltem, mint akit kupán vágtak. Ahhoz képest rendesen elkészültem mindennel, rendesen beértem. Zenét hallgattam, direkt nem néztem körbe. Angollal kezdtünk szerencsére nem az én csoportomban van, így legalább 1 óra nyugtom volt. De a második óra fizika volt, és pont mellette ülök. Ez szívás. Amint beléptem persze Grey odarohant hozzám.
- Figyelj, ez nem úgy volt, ahogy te gondolod! Ő volt azt aki rám mászott, én mondtam neki, hogy van barátnőm, és hogy nem akarok tőle semmit. Tényleg nem akartam semmit tőle, Baby! Kérlek higgy nekem! - mentegetőzött. A mondandója végén kisebb tömeg gyűlt körénk. Kicsit hangos volt. Na már csak ez hiányzott!
- Elmondtam, hogy nem érdekel. Találj ki 100 sztorit egyiket sem hiszem el. Túl jól ismerem a kifogásokat, hogy bármelyiket még csak fontolóra is vegyem, hogy igaz. Engem nem veszel palira. - közöltem vele halál nyugodtan. Még jó, hogy jártam színészképzőbe... Néha baromi jól jön. Láttam a szemébe, hogy meglepődött. Nem igazán erre számított.
- Nem kifogások, kérlek hidd el! Szeretlek! - nem vettem észre, de a hátra tett kézzel volt, és most hogy úgy gondolta eljött az ideje, elővette és felém nyújtott egy Raffaellót. Szép kis terv arra, hogy visszahódítson! Elég filmet láttam tudom, hogy most a happy end kéne, hogy jöjjön, de ez nem egy film. Ez a valóság. Nem kap második esély, ahogy én sem kaptam anno. Mindig van oka a szakításnak, és ha újra is kezdik, semmi sem lesz a régi. Néha az emberek képtelenek újra bízni a másikban, még ha szeretik is egymást. Úgy meg mi értelme? A választ már tegnap eldöntöttem, abban a pillanatban, hogy tetten értem őket.
- Kopj le. - mondtam már ingerülten, és lepakoltam 1 másik asztalhoz, mint ahol az ő cucca volt. A tömeg elképedten bámult rám, miközben előpakoltam a könyvem, és olvastam. Kate pár másodperccel később jött be, nem értette miért tömörül 1 kisebb tömeg a terem előtt. Rám nézett, majd az engem bámuló tömegre és leesett neki.
- Mi történt közted és Grey között? - tudakolta. Ezt hallva mindenki a fülét hegyezve, lélegzetét visszafojtva figyelt. Ez a sok pletykafészket!
- Semmi. - mondtam, majd jelezve ránéztem, hogy majd elmesélem.
- Oooookééééé... - mondta, s leült mellém. - Mi van mit kell nézni? Nincs jobb dolgotok, mint mások magánügyével foglalkozni? - rivallt rájuk Kate. Ő szereti kinyitni a csipáját, nem érdekli ha balhé lesz belőle. Én jobb szeretem a békét. Páran motyogtak valamit, mikor elmentek, de veszekedés nem lett szerencsére. Röviden leírtam neki a helyzetet, láttamozta, s mondta, hogy megért, és persze legszívesebben megölné, de mondtam, hogy annyit nem ér. Óra kellős közepén elkezdett rezegni a telóm. Gyorsan meglestem, Grey küldött 2 üzit.
" tudom h nem úgy tűnik de az igazat mondtam szivi. én megmondtam h akadjon le rólam mert igen előtted kavartam vele de megmondtam h már szeretek valakit és h járok is vele és h fogja fel h ennyi volt. de képtelen volt és rám mászott én ellenkeztem de nem tudtam mit csinálni! igen nem vagyok egy szent eléggé sok csajjal kavartam meg meg is csaltam párat, de nálad most más! én szerelmes lettem.. beléd! tényleg szeretlek, Rose! "
" hinned kell nekem! "
Fizikán nem szoktam telózni, mert tuti, hogy elveszik, szóval vissza is tettem a táskámba, és úgy tettem mintha semmit sem láttam volna. A nap folyamán többször is próbálkozott, de én levakartam magamról. Még ha igazat is mond, én már nem bízok benne. Ha annyira nem akarta volna, akkor nem engedi, hogy bármi történjen. No meg túl jól ismerem az ilyen pasikat. Eldöntöttem, hogy nem törődöm vele, vagyis megpróbálom. Ma, amilyen gyorsan csak tudtam hazasiettem Rosshoz, elmeséltem neki, mire 1 szó nélkül megölelt. Én csak néztem, de jól esett. Visszaöleltem, és vagy 2 percig el sem engedtük egymást. A szívemben hirtelen melegség jelent meg. Megmagyarázhatatlanul hirtelen jött, és elűzte minden bánatom, fájdalmam. Nem tudtam honnan és miért jött, de pont jókor jött a segítség. Mikor elhúzódtunk egymástól, megszólalt.
- Van valamim, amitől jobb kedvre derítelek. - mondta s előkapta a gitárját.
Leszek a szuperhősöd°
Néha a szerelem egy ijesztő hely.
Olyan, mint sötétben állni.
Átrepülni az Univerzumot.
Próbálni megjavítani az összetört szíved.
Rendben van elengedni.
Nem kell bátornak lenned.
Ha van valaki másra esély,
Aki elsöpri a napod és megmenti azt.
Nem kell egyedül szembeszállnod a félelemmel,
Mert ha bajban leszel,
Tudni fogom.
Had legyek a szuperhősöd,
Nincs hely, ahova ne mennék,
Ha szükséged van rám az oldaladon.
Ott leszek, ott leszek.
Soha ne félj ha elesel,
Elviszlek mindentől,
Had legyek a szuperhősöd!
Had legyek a szuperhősöd!
Vedd le a maszkod, ereszd le a védelmed.
Nem kell jelkép a mellkasodra,
Rendben van, hogy egyszer eljátszod,
A bajba jutott kislányt.
Minden erődet fel fogod használni,
Hogy megpróbálj erős lenni.
Nem kell elbírnod az egészet,
Együtt elbírjuk.
Nem kell egyedül szembeszállnod a félelemmel.( nem vagy egyedül bébi)
Mert ha bajban leszel,
Tudni fogom, oh.
Soha ne félj ha elesel,
Elviszlek mindentől.
Had legyek a szuperhősöd!
Had legyek a szuperhősöd!
Woah woah oooh
Woah woah oooh
Had legyek a szuperhősöd!
Woah woah oooh, yeah yeah
Woah woah oooh
Néha a szerelem egy ijesztő hely.
Olyan, mint sötétben állni.
Átrepülni az Univerzumot.
Próbálni megjavítani az összetört szíved.
Had legyek a szuperhősöd!
Nincs hely ahova ne mennék,(ne mennék)
Ha szükséged van rám az oldaladon.
Ott leszek, ott leszek.
Soha ne félj ha elesel,
Elviszlek mindentől,
(Felveszlek bébi)
Had legyek a szuperhősöd!
Had legyek a szuperhősöd!
(Woah woah oooh)
Igen, lehetek a szuperhősöd.
Tudod hogy az leszek, bébi
Woah woah woah oh oh
Had legyek a szuperhősöd!
- Ööö bocsi, - mondtam elpirulva - most a te telód ért fájdalmasan földet.
- Nem baj, de ha 3x miattad esik le, veszel 1 újat! - mondta. Erre mindketten felnevettünk. Gyengéden letörölte a könnyeim. Az ujjai olyan melegek voltak az én könnyeimhez képest!
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - mondtam a szemébe nézve. Arca kipirosodott.
- Én is - mondta, s féloldalasan elmosolyodott. És persze, hogy megint a legjobbkor jött be Rydel.
- Ööö megzavartam valamit? - kérdezte óvatosan.
- Nem. - vágtuk rá egyszerre. Ross-szal összenéztünk, elmosolyodtunk.
- Ooookééé. - nyújtotta el ezt a szót jelezve, hogy nem hiszi el, de annyiban hagyja. - Anyu kérdezi, hogy van szennyesed. Ross szó nélkül összeszedte és Rydel kezébe nyomta.
- Csak ennyi. Köszi! - mondta.
Kicsivel később, mikor visszaértünk Ross-szal a sétából, Rydel leintett, hogy segítsek neki ruhát választani a díjátadóra. Jesszus mindjárt itt van!
Ahogy mutogatta a ruhákat, amiket esélyesnek tartott, én annál nagyobb szemmel bámultam. Olyan gyönyörű ruhái voltak és annyira jól állt rajta mindegyik! Elképedt fejeim láttam megszólalt:
- Mi az? Te sem tudsz dönteni? - kérdezte.
- Mindegyik mesésen mutat rajtad! De szerintem az a piros, ékköves legyen vagy rózsaszín fodrosabb. Basszus! Még én sem tudom mit vegyek fel! De ez a kettő közül legyen valamelyik. Egy ruhám van, de az nem hiszem, hogy illene oda. Party ruha, nem elegáns.
- Hmm... - mondta s körbe járt, méregetett. - Lehet tudok adni neked egy ruhát, ami jól állna. Sőt szerintem tökéletesen illene rád!
- Komolyan? - csillant fel a szemem. - Hogy néz ki? - kérdeztem izgatottan.
- Ez. - előkapott 1 kék pánt nélküli ruhát. Felül alakhoz simult, lent pedig kicsit bohéman, hullámosan omlott le. Azt hittem meghalok, annyira álomba illő volt a ruha. - Próbáld fel. - nyújtott oda. Én pedig az ámulattól kábán így is tettem. Félve megnéztem magam a tükörbe. Döbbenten láttam, hogy jól áll, és hogy tényleg pont jó volt rám. Ekkora mázlit!
- Szűzanyám! Ez mesésen áll rajtad! Tudod mit?! Neked adom! Én úgyse hordom, csak porosodik a szekrényemben, kár lenne érte. - lelkesedett Rydel.
- Úristen komolyan? Imádlak!! - öleltem meg. Nagyon boldoggá tett! Nézegettem ezt a mesés ruhát még picit, majd Stormie lépett be a szobába. Amint meglátott, alig bírt megszólalni. Míg végül mégis sikerült neki.
- Jaj drágám, - kezdte - milyen gyönyörű vagy Rydel régi ruhában! Ebbe jössz a díjátadóra? - érdeklődött ámultan.
- Köszönöm és igen. - mondtam.
- Jaj, de jó, Mark gyere nézd meg! - kiáltott Stormie.
- Ne! Ross nem szeretném, hogy meglásson, csak a díjátadón! - mondtam félve.
- Nyugi kedvesem, elküldtem a boltba tejért meg tojásért. A többiek meg itt sincsenek. Csak mi vagyunk. - nyugtatott meg. Huhh..
- Mi az, Drágám? - lépett be Mark. És ő is, amint meglátott tátva maradt a szája. Kicsit kezdtem zavarban lenni. Sosem hordok szoknyát, egybe ruhát meg végképp nem, és ahogy ők méregettek eléggé zavarba ejtő volt.
- Izé, átöltözhetek? - kérdeztem vörös fejjel.
- Hát persze, kimegyünk, de ez nagyon szép rajtad! - mondta Mark, s kitessékelte feleségét.
- Mi lenne velem nélkületek? - öleltem meg újra.
- És mi nélküled? Főleg Ross. - engedett el, s rám nézett. Nem értettem miért néz rám.
- Én sem lennél meg nélküle. - mondtam.
- Hmm... - mosolygott rám.
- Ne. Nem tetszik ez nekem. Szeretnél? - néztem rá gyanúsan.
- Semmit, csak mostanában nagyon jól megvagytok Ross-szal nemde? - mondta s a nagyon szót megnyomta. Tudtam mire céloz.
- Nem jön be. És amúgy is... - és már vágtam volna, hogy Greyjel járok, de gyorsan eszembe jutott, hogy ez már nem igaz. Többé már nem volt kifogásom... de mégis mire?
- Amúgy is mi? - látszóan nem értette, de aztán leesett neki. - Ja, tudom Greyjel...
- Nem. - vágtam rá. - Nem járunk. - mondtam. Rydelnek kikerekedtek a szemei.
- Nem? Mi történt? - tudakolta.
- Rajtakaptam egy csajjal, épp smároltak, de tagadja, hogy ő akarta volna. - mondtam, s kifelé bámultam az ablakon.
- Ohh... Sajnálom. - mondta s ő is megölelt.
- De mindegy, tudtam, hogy nem hozzám való és valójában számítottam rá, hogy valami ilyesmi lesz. - mondtam. Elhúzódtam tőle és rámosolyogtam.
- Örülök, hogy nem búslakodsz. Nem érdemes. - biztatott. - Mi itt vagyunk, ha baj van, ugye tudod? - nézett rám.
- Igen, tudom. - nevettem.
- Szóval most, hogy szabad vagy, végre összejöhetsz Ross-szal. - közölte nyugodtan, mintha azt mondta volna, hogy kék az ég.
- Miből veszed, hogy tetszik? - néztem rá kérdőn. Miért hiszi azt mindenki, hogy tetszik?
- Hmmm... van szemem látok dolgokat, és női megérzés. - válaszolta Rydel. - Vannak árulkodó jelek.
- Pl? - nem értem, milyen jelekre céloz. Ross a legjobb barátom, nem vagyok szerelmes belé. Tény, hogy rengeteg időt töltünk együtt, és néha érdekes helyzeteken kapnak rajta minket, de nincs semmi.
- Azt magadnak kell észrevenned. - mondta sejtelmesen. Köszi Rydel, köszi! Ezzel ennyiben hagytuk a témát. Még egy kicsit időztem Rosséknál, majd hazamentem, mert még mosogatnom is kellett, meg teregetnem. Mikor hazaértem apa állta el az utam.
- Szoktál tanulni is? Vagy csak náluk lógsz?
- Szoktam... (néha napján) - tettem hozzá gondolatban. - Van, hogy Ross-szal együtt tanulunk, segít a fizikában. - ez tényleg igaz volt.
- Tényleg? Akkor jó. - mondta. - Mikor indultok? - kérdezte. - Pontosan hova is mentek?
- Ööö mindjárt megkérdezem Ross-t - válaszoltam, ha megtudja, hogy a világ másik felére megyek magánrepcsivel tuti, hogy nem enged el. Megbeszéltem Ross-szal, hogy Stormie beszéljen faterral, ő jobban tudna rá hatni, bizonygatni, hogy nem lesz gond. Apám nehezen ugyan, de belement! Imádom Stormiet! Most már minden kész van! Hirtelen eszembe jutott Rydel mit mondott. Egyszerűen nem hagyott nyugodni. Igaz, hogy vele álmodtam, és hogy volt szájra puszi, de az CSAK VÉLETLEN volt! De azt mondjuk az álmomban csókolóztunk.. De ez nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok belé! Vagy... igen? Rég voltam igazán szerelmes.. meglehet, hogy már azt se tudom milyen is az. Persze tudom, hogy Ross helyes, kedves, aranyos, törődő, megértő, meg minden. Ezt már az első talinál kiderült. És olyan édes mikor összezavarodik! Vagy zavarba jön! De ezt ki ne találná annak? Na jó. Az a biztos, ha utána nézek.
http://tarskereso-kalauz.hu/szerelem-itt-vagy-szerelmes-vagyok-19-jel-hogy-igen/ http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parkapcsolati-problemak__557961-nem-tudom-eldonteni-hogy-szerelmes-vagyok-e-a-legjobb-baratomba-lany-vagy-cs
Ez nem lehet! Azt hiszem... megint beleszerettem a legjobb barátomba!
Siess a kövivel nagyon jó :)
VálaszTörlésköszönöm *-* most már több időm lesz szóval kicsit behozom a lemaradást ^^
TörlésKat mi? Surun nyitja ki a csipajat xDDDmindig megmondja a magaet ;)
VálaszTörlésaz biztos :DDD
TörlésNAGYON JÓ siess a kövivel mihamarabb :)
VálaszTörlésköszönöm ^^ sztem még a héten fenn lesz :3
Törlés