Blog

Sziasztok! Remélem tetszik a blog, és sokan olvassátok. Írjátok le komiba akarjátok-e, hogy Ross legyen szemszögéből rész. Amúgy hamarosan new episode! Bocsi, hogy ilyen sokáig nem voltam, csak a karácsonyi készülődés nagyon lefoglalt plusz 140 éves a sulim, szal arra is készülni kellett. Most ennyi, addig is boldog karácsonyt mindenkinek! ^^ ♡

2. Fejezet

Jókor, jó helyen

Miután együtt dobozoltunk aznap, egy csomót segített, elvitt ide-oda, megmutatta a közeli boltokat, és ha eltévedtem, csak felhívtam és értem jött. Egy csomót lógunk együtt, bár volt, hogy pár napra elutazott a nagyijához, Coloradoba. Ahogy mesélte nagyon szép hely, ott született, de el kellett költözniük, azt nem mondta miért, én meg nem kérdeztem. Azt mondta, majd egyszer elvisz oda. Nagyon aranyos, kedves srác, tök olyan mintha már évek óta ismernénk egymást. Ő mindig tudja, hogy mire gondolok, még ha ki sem mondom, és segítőkész, bár néha picit fura, de ez nem gond. Néha én is elég furának tűnhetek, de előtte önmagam lehetek, ami elég jó, ha úgy nézzük, hogy pasiból van. Felfedeztük, hogy az ablakunk pont egymás felé néz, ezért néha lapokkal kommunikáltunk, mint Taylor Swift - You belong with me c. klipjében, csak itt egyikünk sem szerelmes a másikba. Néha Riker is beszállt a beszélgetésbe, ami elég kínos helyzeteket szült... Már december 2-a volt, és annyira hideg, hogy azt hittem oda is be fúj a szél, ahova nem kéne. Egész nap fáradt voltam, nyűgös, minden bajom volt, és erre persze, hogy otthon is csesztettek. Kicsit kiakadtam, ezért gyorsan beütöttem Ross számát, s már tárcsázta is.
- Haló? - szólt bele Ross.
- Szia, én vagyok az Rose. Hol vagy? - kérdeztem hadarva.
- Mindjárt otthon. Mi az, baj van? - kérdezte aggódva.
- Majd elmondom, a ház előtt várlak. - mondtam neki.
- Oké, rohanok! - mondta s letette. Felöltöztem, és beordítottam, hogy elmentem, gyorsan kifutottam, nehogy apám ellenkezzen. Elbújtam a házunktól egy pár méterre lévő kocsi mögé, apa kinézett, de nem látott sehol így visszament, én meg kifújtam magam. De mikor megnyugodhattam volna, egy kéz befogta a számat.
- Ne sikíts, csak én vagyok az. - vette le a számról a kezét. - Amúgy miért is bujkálunk? - kérdezte lihegve.
- Ross! A szívbajt hoztad rám, te idióta! - csesztem le. - De jó, hogy végre itt vagy! - öleltem meg.
- Naaa. Mondd már mi van! Nem szoktál te nekem ennyire örülni. - mondta, de még mindig szaporán vette a levegőt. - Tudok egy helyet, ahol elmondhatod mi bánt. Senki nem zavar majd. - ajánlotta fel.
- Senki? Az jó, vezess vándor! - engedtem el Rosst, mire felnevetett. Most jutott eszembe, hogy lihegve köszöntött. - Te futottál? - kérdeztem.
- Aha. De csak az utolsó pár 10 méteren. - mondta, már rendesen vette a levegőt.
- Miattam futottál? Ez de aranyos! - nyomtam egy puszit az arcára. Annyit törődik velem, rá mindig számíthatok, ha baj van. Nem mehettünk sokat, csak pár utcányit, mikor egy kis tavacskához értünk. A tó sima felszíne visszatükrözte a házak fényeit, az utca lámpákat, s minden kis apró részletet. Gyönyörű volt!
 - Meseszép, mi? - mosolygott az arcom láttán. Ránéztem, ő is csodálattal nézte a tó szépségét. Csak úgy csillogtak a szemei. - Idejövök ha elegem van a világból. Ez a hely megnyugtat, jobb kedvre derít. Itt kitisztul a fejem, ez az a hely, ahol senki nem talál meg, a rejtekhelyem.
- Engem mégis elhoztál ide, én meg tudlak találni. - mondtam.
- Te vagy az egyetlen akit nem olyan régóta ismerek, de mégis tudom, hogy benned megbízhatok. - nézett rám.
- Te meg mindig tudod mit tegyél, hogy jobb kedvre deríts. Mintha... - kezdtem neki.
-... évek óta ismernénk egymást. - fejezte be a mondatot helyettem Ross. Ránéztem.
- Pontosan. - mosolyodtam el.
- Gyere - fogta meg a kezem -, menjünk le egy kicsit a vízhez! - kezdett el húzni a tóhoz. Az út lejtős volt a cipőm meg csúszós, ami nem jelentett jót.
- Csúszós a cipőm, nem kéne szaladnom a füvön. - mondtam, mert amilyen balga vagyok leesek pont a tóba.
- Nyugi, nem lesz semmi baj, foglak. - húzott tovább. Elkezdett lefele rohanni, aztán hirtelen megcsúszott a cipője, és előre kezdett gurulni rántva engem is. Azt hittem belegurulunk a tóba, de végül épp, hogy megálltunk a víz előtt 1-2 méterrel, és persze megint abban a pozícióban voltunk, amiben megismerkedtünk. Én háttal feküdtem a füvön, ő a két kezén támaszkodott a vállamnál.
- Olyan dejavu-m van, neked nem? - kérdeztem tőle.
- Bocs, megint ügyetlen voltam. - húzta szomorúan félre a száját. - De legalább a telód egyben van. - mondta nagy vigyorral a képén. Leszállt rólam, én felálltam megkeresni a telómat, ami persze 1-2 méterrel fentebb volt, darabokban.
- Mit is mondtál? - mutattam fel Rossnak.
- Jól van, ha még egyszer szétesik, veszek neked egy újat. - mondta, bár harapta a száját, nehogy elröhögje magát, fél perc múlva elnevette magát.
- Nem röhög! Együtt érez! - mondtam szigorúan, de el kellett mosolyodnom Ross nevetése miatt. Összeraktam a telóm, bekapcsoltam, hátha valaki hív.
- Nem röhögök, szakadok! - nevetett még jobban, mire vállba boxoltam. - Ezt most mért? - hagyta abba a hahotázást rajtam. Egy bökéssel vágott vissza, mire én visszaböktem, ő meg elkezdett csikizni.
- Igen? Ha harc hát legyen harc! - csikiztem vissza. Egy párszor gyomorszájon könyököltem, ő meg néhányszor seggbe rúgott, így kvittek voltunk.
- Te kis...! - kiáltottam mikor majdnem kitörte a karom, aztán mindketten kifulladtunk.
- Jaj basszus. Jól kifárasztottál kis törpicsek! - mondta, miközben lefeküdtünk a fűre, és a csillagokat néztük.
- Te is engem! Mellesleg nem vagyok törpe! - tettem keresztbe a kezem.
- Akkor talán óriás vagy? - szekált. Oldalba böktem, majd visszaszóltam:
- Nem, az te vagy. Milyen a hegyi levegő? Kellemes? - cukkoltam.
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces. - mondta kicsit gúnyosan. - Hogy vagy? - nézett rám komolyan.
- Már jól, hála neked. - mosolyogtam.
- Na ezt örömmel hallom. Rám bármikor számíthatsz tudod. - jelentette ki Ross.
- Tudod, és te is rám! - mondtam, majd hirtelen megcsapott a jéghideg, fagyos szél. - Basszus de hideg van itt! - rázott ki a hideg. Amint kimondtam, rögtön magához húzott.
- Még mindig fázol? - tudakolta.
- Már nem annyira. - bújtam hozzá. Még pár percig beszélgettünk, nevetgéltünk, aztán apám hívott. Persze, hogy akkor, amikor már végre jó kedvem lett!
- Haló? - vettem fel.
- Mikor jössz már haza? Holnap iskola van, nem kéne tanulnod? - kezdett el pattogni apám.
- Már kész vagyok mindennel. - közöltem unottan.
- Milyen jó iskola ez! Sose kell tanulni. Na gyere szépen haza! - parancsolta apám.
- Jó, csá. - s azzal letettem a telefont.
- Apád volt? - érdeklődött Ross.
- Ja. - mondtam unottan. - Haza kell mennem. - görbült le a szám.
- Kár. - szomorodott el Ross is. - Nekem is kéne mennem, mivel korán kelek. Csoda, hogy nem hívtak még fel.
- Akkor már ketten vagyunk. - mosolyogtam rá.
- Igen. - mosolygott vissza azzal a cuki félmosollyal, amit úgy imádok!
Lassan feltápászkodtunk, és elindultunk lassan hazafele. Olyan jó vele lenni, mert ha vele vagyok mindig mosolygok, nevetek a viccein/hülyeségein, szekáljuk egymást, beszélgetünk, tök jól elvagyunk. Vele úgy érzem megszűnik minden gondom, bajom. De aztán mindig visszatérek a zord valóságba. De már az sem tűnik olyan szörnyűnek. A körvonalak élesebbek, a színek élénkebbek. Egyszerűen jobb minden! Néha még élvezem is a sulit, ami nagy szó! Észre se vettem, de már a házunknál voltunk. Miért telik ilyen gyorsan az idő?
- Köszi mindent, nagyon sokat segítettél! - adtam neki egy óriási ölelést.
- Ugyan már, bármikor itt vagyok, ha kellek. - mondta, s visszaölelt. - Na, de menned kell, nem akarom, hogy leszidjanak. - engedett el.
- Kit érdekel? - nevettem.
- Te diló! - nevetett velem Ross. - Majd még beszélünk. Puszi, jó éjt!
- Puszi, neked is! - kiáltottam utána, majd benyitottam az ajtón.
- Végre! - mondta apám a nappaliból. - Hol jártál?
- Sehol. - azzal otthagytam aput, és felindultam a szobámba. Szerencsére nyugtom volt, senki nem zavart. Gyorsan bekapcsoltam a gépet, ráírtam Samre, a barátnőmre, hogy holnap írunk-e valamiből. Azt írta nem tudja. Mondjuk ez jellemző rá. Na mindegy, szerintem úgy sem írunk, szóval inkább a rajz házimat csináltam meg, amit órán elkezdtünk, de nem lettem kész vele. Most alig fél-1 órába telt megcsinálnom máskor meg vért izzadok vele, de még úgy sincs kész. Az új tanár akit kb egy hónapja kaptunk, az mondjuk leszarja, hogy mennyit dolgozunk órán, majdnem olyan mint az előző, csak ő tanít minket nem szórakoztat. Mivel nem csak rajzból kaptunk új tanárt, hanem anyagismeretből, művészet történetből, és irodalom/nyelvtanból is, ezért 3x variálták át az órarendünket. Tehát a hétfő az katasztrófa, a kedd is, így nagyon bele kell húznom a tanulásba, csak az a baj, hogy semmi energiám sincs hozzá. Így neki kellett kezdenem az anyagismeretnek. Nem rossz tantárgy, érdekes is tud lenni, és az új tanár jó arc, és amúgy sem nehéz megtanulni, mivel nagyrészt magadon hordod a puskát a dogádhoz. Kb. fél órát ültem rajta míg úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Felhívtam Abbyt, mizujs vele, mert vagy 2 hete nem láttam, és nagyon hiányzik!
- Haló? - vették fel a 3. csörgetésre.
- Hello. Abbyt keresem, ott van? - érdeklődtem.
- Igen itt, máris adom. - válaszolt az anyja. - 'Elló! Na mizu? - szólalt meg Abby.
- Sok minden veled? Majd mesélnem kell. - mondtam izgatottan.
- Nekem is egy csomó mindent! Tali valamikor? Mondjuk pénteken?- kérdezte.
- Okés, úgyis menni akartam ruhát venni, így segítetek kiválasztani melyiket vegyem meg. - csillogtak a szemeim.
- Tek? Ki jön még? - kérdezte.
- Elhívtam Eleanort is. Most beszélek vele facen. - válaszoltam. - Gyertek a sulim elé, rögtön onnan megyünk.
- Ja oké, mikor végzel? - tudakolta.
- 14:25.
- Oké, akk a sulid előtt tali, most mennem kell szia! - köszönt el.
- Oki, szia! - raktam le a telót. Na akkor ez is letudva!

Másnap reggel elég élénk voltam, és ezt más is észrevette:
- Na mizujs, mitől vagy ennyire feldobva? Csak nem bepasiztál? - köszöntött Kate.
- Dehogyis! Csak úgy jó kedvem van. - mosolyogtam.
- Rose. Ismerlek már egy ideje, és tudom, hogy van valami. - vigyorgott.
- Nincs! Csak Ross jókor volt, jó helyen. Bajom volt tegnap, felhívtam, taliztunk, és felvidított. Tök aranyos srác!
- Ahaa, aranyos mi? Csak nem alakul valami köztetek Rossal? - mozgatta az egyik szemöldökét Kate.
- Jaj, túl sokat képzelsz bele! - mondtam. - Semmi sincs köztem és Ross között. Csak barátok vagyunk, de nem több.
- Oké, én csak azt mondom, amit gondolok, tudod. - mondta feltartott kézzel.
- Tudom - mosolyogtam -, de nincs semmi köztünk, és nem is lesz. Nem tetszik, és én sem neki. Bár a bátyjának Ríkernek lehet. Nagyon hasonlít Rossra, ő is szőke, de neki hosszúkásabb a feje, rövidebb a haja, és néha sokkal hülyébb, mint Ross. Ő a legidősebb a családban, de nem látszik rajta. - nevettem. - Amikor először találkoztam vele, egy szál boxerben, vizes hajjal nyitott ajtót. - meséltem Kate-nek.
- Huha, na akkor helyes nem? Mért nem jössz össze vele? - kacsintott rám. Mindig ezt csinálja, ha képben van egy srác.
- Mert nem az esetem. Aranyos, meg minden, de valahogy nem. Néha annyira nyomul, hogy Rocky szól rá, hogy elég. De már mondtam neki, hogy nem akarok semmit tőle. - magyaráztam az álláspontomat.
- Nem adja fel, mi? - kérdezte, bár szerintem inkább kijelentésnek szánta.
- Hát nem. Múltkor el akart vinni moziba, de mondtam, hogy bocsi nem érek rá. Szegény egy kicsit elszomorodott.
- Akkor csak egyszer menj el vele. Biztos jól ellesztek.
- Oké, de leszögezem neki, hogy ez nem randi! - mondtam kicsit szigorúan.
- Na probléma megoldva. - vigyorgott Kate.
- Szia Rose. - köszöntött egy ismerős hang . Hátranéztem, Dave volt az, a suli legmenőbb sráca. Még gólyaként oda voltam érte, de rájöttem, hogy semmi érdekes nincs benne, most már csak barát. - Szia Kate.
- Szia Dave. - mosolyogtam. - Mizu? -  tudakoltam.
- Semmi különös, jól néztél ki a szalagavatón.- mosolygott. Láttam, hogy ott volt, de nem mentem oda hozzá. Mással voltam elfoglalva.
- Ohh, köszi, te is nagyon elegáns voltál. - mondtam.
- Köszi, Justint nem láttátok? - tudakolta.
- Nem, szerintem gyűjti az igazolatlanjait, hátha kirúgják. Amekkora barom az is... - forgattam a szemem.
- Ez igaz, elég hülye, bár én beszélek. Jut eszembe... - mondta, s odahajolt hozzám puszit adni, majd előkapta a telóját, elkezdett írni.
- Megszoktam, hogy sose adsz, szal... - mostanában mindig elfelejti, de nem szoktam szólni érte nem nagyon izgat.
- Bocsi. - rakta el a telóját. - Na mennem kell, Carol vár, majd még beszélünk. Sziasztok.
- Jól van, szia. - köszöntünk egyszerre - Valahogy sejtettem, hogy csak azért jött. - mondtam Kate-nek.
- Ja mostanában alig jár be, Justinnal együtt. Egyszer még nagyon megbánják majd. - őt se érdekelte különösebben a dolog.
- Ő bajuk lesz. Mi megmondtuk. - vontam vállat.

Persze minél jobban bár valamit az ember, annál lassabban telik az idő. Ezt annyira utálom, de végre eljött a péntek délután. Jeee! Amint kiléptem a suli kapuján, odarohantam Abbyékhez, s adtam neki egy bazi nagy ölelést.
- Sziaaaaa. - kiáltott Eleanor, s elengedett.
- Hellooooo! Mizujs? - mosolyogtam rájuk.
- Semmi, az osztálytársunk megint alkotott... - kezdett bele Abby, de Eleanor félbeszakította.
- Hallod elkezdte játszani magát Sam előtt, rázta a seggét, tudod a Jessica, akiről már meséltem, tök csúnya, 8 kiló smink van rajta, de azt hiszi hú de szép! - hadarta Eleanor, miközben megindultunk a buszhoz.
- Ja, vágom ki az, múltkor mondtad. - közöltem, mikor megláttam egy rohadt helyes srácot, pont mellettem ment el, ő is nagyon nézett engem. Nagyon aranyos volt talán rám is mosolygott vagy csak képzeltem?.
- Huha nem rossz a csávó, most ment be a sulitokba. Nagyon nézett téged. - bökött meg El.
- Lehet a csajához ment, ha viszont igen, akkor nem valami hűséges. - magyarázta Abby.
- Mondjuk nekem tök mindegy, nem kérek egy pasiból sem. - de akkor is nagyon jó pasi volt!
- Na és Rossal mizu? Alakul valami? - érdeklődött El.
- Semmi, nem és nem is fog, mondtam már. - imádom, hogy mindenki összeboronál minket. A hétfői dolgot nem említem nekik, mert tuti, hogy félreértik. Majd később elmesélem nekik.
- Ahha, persze, én is ezt mondanám, de ha nem hát akkor nem, pedig nem ártana neked valami pasi. - állt meg El, bár sejthető, hogy nem hagyja annyiban.
- Csak barátok vagyunk, nem akarunk többet egymástól, de a bátyja, Riker szeretne. Folyton mikor ott vagyunk náluk, nyomul rám, hoz ezt azt, múltkor elhívott moziba, de mondtam, hogy nem, bocs. - jött a busz.
- Hány éves? - kérdezték egyszerre miközben felszálltunk a buszra.
- 22, de nem olyan srác, aki csak arra megy. - magyaráztam. - Amúgy agyilag néha 15 se. - nevettem.
- Jézusom, de durva! Biztos, hogy nem csak azt akarja? - kérdezte Abby.
- Ugyan már! Joshra is azt hitted, hogy pedo, és sehol semmi, egy tök rendes srác, szóval... - szálltam vitába. - Amúgy tök ari, ahogy próbálkozik, de nem az esetem.
- Oké, de azért vigyázz. - mondta El.
- Jó... - forgattam a szemem. Nagyon vigyáznak rám. Megérkeztünk a plázához. Sétálgattunk a boltok mellett, én meg meghaltam, mert annyi jó cuccot láttam a kirakatban. Aztán megláttam egy ajándékboltot, és hirtelen eszembe jutott Ross.
- Szerintetek mit vegyek Rossnak? Szeretném megköszönni neki, hogy annyit segített nekem. - kértem ki a véleményüket.
- És még nem jön be neked, na persze. - szekáltak.
- Kivagyok tőletek komolyan. - mosolyogtam. Imádnak szekálni.
- Tudod, hogy szeretünk! - ölelt meg Abby. - Amúgy mit szeret?
- Hát a kedvenc színe a sárga, szeret hokizni, már gyerek kora óta, és directioner, pont mint ti! Szereti a repülőket, a kutyákat, a kedvenc állata a pingvin.
- Nem mondod, hogy ő is directioner!? Na látod, nem csak mi vagyunk azok! - örült meg Abby. - Visszatérve ha már ilyen jó arc, akkor mondjuk vegyél egy 1D-s cuccot neki, - bár azt nekem is vehetnél - és pingvines kulcstartót.
- Nem rossz ötlet, na még van időm, még kigondolom. - hmmm lehet, hogy azt veszek, majd kipuhatolózom, minek örülne.
- Azta rohadt, de jól néz ki az a ruha! - mutatott Eleanor az egyik kirakatban kirakott pánt nélküli, fekete strasszokkal kirakott simulós ruhára. - Felpróbáljuk? - kérdezte.
- Ahha. - csillogott a szemünk Abbyvel. Mindhárman felpróbáltuk, és még rajtam is egész jól állt.
- Csajok, ez kell nekem, és ezt megveszem! - mondtam pár perc nézegetés után. - 20 dollár.
- Majd kölcsön adod? Azta rohadt! - támadtak le. - Amúgy kurva jól áll!
- Köszi, és persze. - mosolyogtam. Végre van valami ruhám, amibe mehetek ide-oda bulizni. Hazafele ugráltam örömömben, kíváncsi vagyok mit szól majd hozzá Ross!

R5 Tour

Helloka!

Az R5 2014 World Tour LOUDER! hírei következnek:
A banda több, mint 20 koncertet fognak adni 13 országban, egészen márciusig. Sajnos mi nem vagyunk benne. :( Talán később benne leszünk. :)

A turné helyszínei, és időpontjai:
2013:
Mexico City, Cuauhtémoc MX  December 7.

2014:
San Juan, PR  Január 4.
Santo Domingo, N. D. DO  Január 5.
Warsaw, PL  Február 5.
Tel Aviv, IL  Február 8.
Oslo, NO  Február 10.
Stockholm, SE  Február 11.
Copenhagen, DK  Február 12.
Berlin, DE  Február 13.
Mannheim, DE  Február 15.
Hamburg, DE  Február 16.
Cologne, DE  Február 17.
Antwerp, BE  Február 19.
Amsterdam, NL  Február 20.
Munich, DE  Február 22.
Milan, MI IT  Február 23.
Barcelona, Barcelona ES  Február 25.
Madrid, Madrid ES  Február 26.
Paris, FR  Február 28.
Burmingham, West Midlands GB  Március 3.
London, UK GB  Március 4.
Manchester, Manchester GB  Március 5.
Glasgow, Lanarkshire GB  Március 6.
Dublin, Dublin IE  Március 8.

Ha valaki ezen helyszín egyikének közelében van, és el tud menni, akkor az bazi szerencsésnek mondhatja magát! Kíváncsian várom a többi dátumot, és helyszínt, hátha azért ide is jönnek majd. :) Mára ennyi, álmodjatok szépeket! ^^

Hali!

Sziasztok kedves olvasóim/idetévedt látogató!

Mivel ez egy Ross Lynch fanblog, gondolom R5 rajongók ish vannak itt, ezért néha hozok 1-2 képet, rajzot, hírt a bandáról, + pár kiegészítő, apró sztorit ami vagy a bloghoz, vagy a bandához kapcsolódik. Most hoztam 2 képet a körmömről, amivel most lettem kész. Nem nehéz megcsinálni, csak türelem kell hozzá, meg egy kis R5 zene és máris kész van. Mondjuk nem lett a legjobb, de elsőre szerintem nem rossz. Szerinte(d)tek?
Véleményeiteket leírhatjátok ide a bejegyzés alá, vagy írhattok emailt a google fiókomra (jobb oldalt). Ha lusta vagy írni választhatod a 4 értékelés egyikét (vicces, érdekes, menő, tetszik), ami szintén a bejegyzés alatt található. Most csak ennyi. Jó éjszakát, álmodjatok R5-val! :3

1.Fejezet

 Meglepetés vendég

A suliban azt hittem bealszom, főleg nyelvtanon. Nincs annál unalmasabb óra! Alig tudtam elaludni tegnap, nem csoda, hogy fáradt vagyok. Pedig nagyon kéne figyelnem, hogy jó tanuló legyek, mert különben kukás leszek blah, blah, blah... De ha egyszer annyi dolgom van? Ma is siettem haza, hogy mindennel kész legyek, mikor épp, hogy leültem a gép elé, valaki csöngetett. Gyorsan kinéztem az ablakon, és láttam egy szőke félre fésült hajú srácot, egy tál sütivel a kezében. Ez Ross! Odafutottam az ajtóhoz, kinyitottam:
-Szia. Hoztam egy kis sütit, anyu csinálta. Megkért, hogy adjam oda nektek, házavató ajándékként. - mosolygott.
- Ööö köszi. Gyere be, tedd le addig az asztalra. - mondtam a konyhára mutatva.
- Szép lakásotok van. - mondta és leült a konyhába.
- Köszi. Bár még van pár doboz, meg nincs még kész teljesen, Csak pár napja vagyunk itt. - mondtam, közbe becsuktam a bejárati ajtót, s elindultam a konyhába.
- Tudom. Láttam mikor jöttetek vagyis a költöztető kocsit. - mondta mikor leültem elé.
- Tényleg? Én nem láttalak. - lepődtem meg.
- Izééé csak egy pillanatra. És honnan jöttetek ide? - kérdezte.
- Nem olyan messziről, Williamsburgból. 1 órányira van innen, ahogy a sulim is. Tényleg te hova jársz suliba? - kérdeztem majd megkóstoltam a sütit. Mennyei íze volt!
- Ööö magántanuló vagyok. Ízlik? - kérdezte.
- Igen, nagyon finom! Anyud elmehetne cukrásznak. Amúgy hanyadikos lennél? - tudakoltam miközben a sütimen nyammogtam.
- Isteni mi? - mosolygott. - 12.-be mennék. De jobb a suli, több embert ismerhetsz meg, barátokat szerezhetsz, akikkel kiakaszthatod a tanárokat, és tudsz puskázni.
- Akkor miért lettél magántanuló? Rossz voltál vagy mi? - bár nem igen tudnám ezt róla elképzelni.
- Az nem kifejezés! - nevetett - Egyszer még 5.-ben, utáltuk a töri tanárunkat, maga volt a borzalom megtestesítője, 30 körül volt, ocsmányul festette ki magát, szarul tanított, de szigorú volt. Gondoltuk a fiúkkal, hogy kicseszünk vele. Mivel mindig hozott magával otthonról ebédet meg teát, amit a tanári konyhában evett meg, ezért egyik nap gyorsan kicsaltuk a konyhából, én belopóztam és beraktam 1-2 bogarat a kajájába, de talpnyaló osztálytársunk, Jake meglátott, és beköpött így majdnem kicsaptak. - mesélte nevetve - De nem ezért lettem magántanuló. Ez hosszú sztori majd máskor elmesélem.
- Oké. - nevettem. Észrevettem, hogy már nem vagyok fáradt, és tök jó kedvem van. Régen nem nevettem ennyire jól. - Nem hittem volna, hogy ilyeneket csinálsz. Nem nézel ki bogaras rossz gyereknek. - mosolyogtam.
- Sokan mondták már. Jó fiúsnak tűnök, pedig kicsit balhés kölyök voltam anno. - mesélt még pár sztorit miket csinált mielőtt magántanuló lett. Vagy 5ig beszélgettünk, hülyültünk és tök jó fej! 5 körül elment segíteni az apjának.
- Ha segítség kell, vagy szükségetek van valamire, csak szóljatok. - ajánlotta fel. - Ha városnézést szeretnél megmutathatom neked, ha gondolod.
- Rendben. Köszi! - úgy érzem jó lesz itt lakni. Kikísértem, visszaültem a géphez, faceztem egy kicsit, aztán leesett, hogy még mindig nálam van a pulcsija. Na most átmegyek és visszaadom neki. Addig eljutottam, hogy becsöngettem, de nem jött ki senki. Még egyszer becsöngettem, ekkor egy félmeztelen szőke, vizes hajú, kockás hasú srác nyitott ajtót, egy szál boxerben. Először azt hittem Ross, de nem tippelhettem annyira félre... Amint meglátott szélesen elmosolyodott, beletúrt a hajába:
- Szia szépség. Mi szél hozott errefelé? - kérdezte miközben alaposan végigmért.
- Izé, visszahoztam Ross pulcsiját, mivel tegnap este nálam maradt. - hadartam el. Kicsit zavarban voltam.
- Ja értem. Ross most nincs itt majd odaadom neki. Nem jössz be? - ajánlotta fel a srác. Ez vajon ki lehet? Talán a tesója? - Mellesleg Riker vagyok, Ross bátyja. - nyújtott kezet. Bingo! Így legyen ötösöm a lottón!
- Most nem, majd máskor, sok dolgom van még. Amúgy Rose vagyok, az új szomszéd. - mutatkoztam be én is.
- Naa gyere be, csak egy kicsit! Nem fogadok el nemet! - mosolygott.
- Na jó, csak egy kicsit. - mentem bele, még mindig Ross pulcsiját szorongatva. Amint beléptem az ajtón, csodás látvány tárult elém. A belső tér rendkívül elegáns és ámulatba ejtő volt. Rögtön jobbra egy remekül felszerelt, gyönyörű konyha volt.
Balra a nappali található, a jobb sarokban pedig egy fehér sarokgarnitúra piros fehér párnákkal díszítve. Előtte fehér bolyhos szőnyegen egy négyzetes asztal állt. A jobb oldali falra törtfehér reflektorfény világította meg a barna festett virágokat. A sarokgarnitúrával szemben egy nagy plazma tv volt egy picike szekrényen amin oldalt könyvek voltak. Szembe az ajtóval egy másik ajtó volt ahol már látszott a társalgóban lévő összecsukható fotelágy, ami előtt egy faasztal állt. Látszott még a csocsóasztal mögött a díszítő polcsor a falon, ami mellett egy lépcső vitt fel a az emeletre. A ferdített plafonon 4 tetőtéri ablak nyílt. A lépcső alatti falba egy kályha volt beszerelve, ami még nem volt beüzemelve.
- Hé, csukd be a szád, mert belerepül egy légy! - nevetett Riker, s elindult a konyha felé.
- Úristen, nektek mennyire atom király kérótok van! Vagy ez már villának számít? - mentem utána.
- Nem tudom, nem hiszem. Látom tetszik. - mosolygott. - Akarod, hogy körbevezesselek? - kérdezte.
- Ha szabad. - mondtam óvatosan. - De még mindig egy szál boxerben vagy. - közöltem kicsit zavartan.
- Mi az, nem tetszik amit látsz? A csajok nem a kockás hasú pasikra buknak? - kérdezte, s egy csábos mosolyt villantott felém, majd hirtelen megjelent a konyhában egy barna, hosszabb hajú srác.
- Ne molesztáld már szegényt, Riker. - förmedt rá az új idegen.
- Kérlek nézd el neki, még mindig nem tudja mi az a jómodor. - fordult felém. - Mellesleg Rocky vagyok, ennek a baromnak az öccse. - csókolt nekem kezet. - Ugye nem bántott meg valamivel? - kérdezte.
- Nem dehogy! Kedves volt. - mondtam mosolyogva.
- Rosshoz jött, én csak szórakoztattam. - vetette oda Rockynak.
- Milyen kapós mostanában a mi kis öcsikénk... - mondta. - De ha hozzá jött akkor meg végképp ne mássz rá! - mondta szigorúan Rocky. - Mindig lenyúlod azt aki tetszik neki! - vádolta.
- Nem is másztam rá! - vágott vissza. - Mi van csak nem irigykedsz, mert engem szeretnek a csajok téged meg nem? - gúnyolódott Riker.
- Jaj már megint jön az ego, hogy téged mindenki imád, meg tökéletes vagy, szóval már most hagyd abba! - kiabált Rocky. Hova kerültem basszus? Elkezdtek veszekedni, én meg álltam ott, mint valami hülye. Már gondolkoztam, hogy kimegyek az ajtón, és gyorsan hazafutok, de valaki belépett a konyhába.
- Ti már megint veszekedtek? Nem bírjátok abbahagyni? - majd meglátott engem és a rémült fejem. - Legalább előtte ne. Szegény lány tök meg van rémülve. - mondta szemrehányóan az új lány. Festett szőke haja a vállánál ért véget, a frufruja épp a szemöldökéig ért. Aranyos, barátságos lánynak tűnt. - Ne foglalkozz velük - fordult felém - mindig ezt csinálják. Amúgy én Rydel vagyok, a 2. legidősebb a családban, Riker után. - mosolygott rám. - Te lennél az új szomszédunk? - tudakolta, de tudta a választ.
- Igen. Rose vagyok.
- Üdvözlünk Brooklynban! - ölelt meg s adott 2 puszit. - Ja és ha bármi segítség kell, vagy nem hagynak békén ezek az idióták - mutatott a fiúkra, akik már abbahagyták a veszekedést. - Csak szólj!
- Rendben szólok! - mosolyogtam.
- Amúgy hogy hogy bemerészkedtél az oroszlán barlangjába? - tudakolta.
- Visszahoztam Ross pulcsiját, múltkor nálam maradt. - mondtam.
- Nos Ross nemsoká itt lesz szerintem. Megszeretnéd várni?
- Áhh sok dolgom van, és amúgy sem szeretnék zavarni. - válaszoltam.
- Nyugodtan maradhatsz nem zavarsz. - mosolygott Riker, de erre Rocky szúrós pillantást vetett felé.
- Majd legközelebb. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! - köszöntem el tőlük. Aranyos kis családja van Rossnak. Talán mégsem annyira rossz az új hely. De attól még hiányzik Amber! Mikor hazaértem, apa már otthon volt.
- Hát te hol jártál? - kérdezte apa.
- A szomszédnál. - mondtam mintha tök természetes lenne. És azzal a lendülettel felsétáltam a szobámba.

Pár napig színét se láttam Rossnak, aztán egyik nap ott várt a házunk előtt. Vajon mit keres itt? Nem mintha nem örülnék neki, hogy itt van, csak fura.
- Szia! Rég láttalak. - köszöntött mosolyogva.
- Hali! Hát te kire vársz? - tudom nyilvánvaló, hogy rám, de azért jobb ha megkérdezem.
- Egy bombázó modellre. - mondta mintha tök hétköznapi lenne. Az ijedt arckifejezésem láttán felnevetett. - Amúgy csak levegőzöm egyet.
- Hmm pont a házunk előtt? - kérdeztem.
- Aha. Jó itt a levegő. - mosolygott, én meg rögtön felnevettem. Látom ő sem százas. - Na, de most komolyan. Emlékszel mondtad, hogy még nem vagytok kipakolva teljesen, gondoltam átjövök segítek. - mondta.
- Ohh de ari vagy! Nincs még senki itthon, szóval senki nem lesz láb alatt, senki nem szól bele a dolgunkba. - mondtam.
- Oké. - egyezett bele, aztán bementünk a nappaliba, ahol a sok dobozt tartjuk. - Huha, van pár dobozotok. Na lássunk neki. Cipeljem fel, vagy segítsek kipakolni vagy mit csináljak?
- Először vidd fel ezeket - mutattam a 3 kékkel jelzett dobozra. - az emeletre, az 1. jobb oldali szobába. - utasítottam.
- Igenis főnök! - mondta, tisztelegve. Addig én elkezdtem kiválogatni az én, a Léna, és az apa cuccait. Már egy ideje le se jött Ross, gondoltam megnézem mi van. Megyek be a szobámba, erre azt látom, hogy szétszórva hagytam a lapokat, meg nyitva a könyvem, amibe a verseimet írom, és Ross épp az egyiket olvassa.
- Basszus! - kiáltottam, és gyorsan odarohantam, összeszedtem a lapokat becsuktam a könyvem, aztán  elraktam az egyik fiókomba. - Mennyit olvastál? - kérdeztem félve.
- Nem sokat, de nagyon jókat írsz! Tehetséges vagy! - mondta fellelkesülve.
- Egy frászt! - ellenkeztem. - Csak kiadom magamból, ami a szívemet nyomja. Ennyi.
- Épp ettől élvezetes olvasni. Nem gondoltál már arra, hogy komolyabban foglalkozz vele? Például dalt írj belőle? - kérdezte csillogó szemekkel.
- De, de nem tudok. De most inkább pakoljunk, és többet ne gyere a szobámba engedély nélkül! Vannak dolgok, amikről jobb, ha senki nem tud. - mondtam szigorúan.
- Bocsánat! Csak annyira vonzott, hogy megnézzem őket. - vágott szomorú fejet.
- Jól van. Meg van bocsátva, csak ne vágj ilyen képet. - mosolyogtam.
- Akkor vágjak ilyet? - mondta, és egy hülye fejet vágott, majd még egyet, és még egyet, én meg nem bírtam röhögés nélkül! Aztán én is vágtam idióta fejeket, és ez így ment egészen addig, amíg a végén a nagyjával kész lettünk a dobozoknak. Közben viszont nagyokat nevettünk, egymás hülyeségein. Nagy humorista ez a srác! Azt hiszem, ez egy új barátság kezdete.

Trailler

Tádááám. Íme egy kis ízelítő a blogomból! Jó szórakozást! ^^

Előszó

A kettőnk története egy magányos estén fonódott össze. A nap már lement, kezdett hűvös lenni, de én még az utcán bolyongtam. Összevesztem az otthoniakkal, így elmentem kiszellőztetni a fejem. Gondoltam sétálgatok egy kicsit, felfedezem mi van itt. Nemrég költöztünk ide, Brooklynba, szóval van még itt látnivaló. De amilyen szerencsecsomag vagyok eltévedtem... Már fél 8 is elmúlt, holnap suli, valahogy haza kéne jutnom, és kezdek fázni. Úgy döntöttem leülök, körbenézek, vajon hol is lehetek én. Talán a telóm segíthet! Bekapcsoltam a GPS-t, és már mutatta is merre menjek. Elindultam a főúton, majd jobbra be egy mellékutcán, mire a telóm felmondta a szolgálatot.
- Ezt nem hiszem el! Ez most komoly? A francba! - dühöngtem, mire 1-2 járókelő jól megnézett, ki ez a barom állat aki fél 8-kor itt ordibál... Most mit csináljak? Csalódottan elindultam valamerre közbe az utcákat nézegettem, de egyik sem volt ismerős. Megpróbáltam bekapcsolni a telómat, mikor valaki teljes erőből nekem futott. A telóm kiesett a kezemből 3 részre esett, én a földön találtam magam, a sráccal aki nekem futott. A srácnak félrefésült szőke haja volt, mogyoró barna szemei, és meseszép mosolya. Leszállt rólam, felsegített, majd segített összeszedni a telóm darabjait.
- Bocsáss meg, megsérültél? Beverted valamid? - kérdezte aggodalmasan. Egész aranyos.
- Nem, bár a fejem egy kicsit fáj, de nem vészes. - mondtam kicsit meglepve.
- Annyira sajnálom, nem figyeltem, hogy van-e valaki előttem. Hadd kárpótoljalak valamivel! - ajánlotta fel.
- Ugyan nem kell semmi, baleset volt. Habár mégis lenne valami. Új vagyok még Brooklynban, és egy kicsit eltévedtem... Meg tudnád mondani merre van a Avenue Street? - kérdeztem kicsit félve.
- Persze, hazakísérlek. Te vagy az új szomszéd 3/D-ből? - döbbent meg.
- Igen, én vagyok az. A nevem Rose. - mutatkoztam be. Micsoda véletlen...
- Én Ross vagyok. Örülök, hogy találkoztunk, szomszéd! - mosolyodott el. Jesszusom, annyira aranyos! És nagyon helyes! - Fázol? Itt a pulcsim. - és már vette is le.
- Izé... - mielőtt bármit mondattam volna rám rakta.
Hazafele nem sokat beszéltünk, mindketten kimerültek voltunk. Pedig mikor valami jó téma jutott volna eszembe, megérkeztünk.
- Hát itt volnánk. Köszi, hogy hazakísértél. Nem tudom mi lett volna velem nélküled. - hálálkodtam.
- Ugyan, tartoztam azért, amiért fellöktelek meg amúgy is mellettetek lakok, szóval nem gond. Még egyszer bocsi. - mondta.
- Akkor szia. Jó éjt! És köszi még egyszer. - köszöntem el tőle, majd bementem. Huha. Cuki szomszédunk van. Kezdem megszeretni ezt a helyet! De az fix, hogy nem lesz könnyű beilleszkedni. Szerencsére senki nem vette észre mikor jöttem haza, így gyorsan felsiettem a lépcsőn, de mikor épp mentem volna zuhanyozni észrevettem, hogy nálam maradt Ross pulcsija. Pfúú, de jó illata van! Helyes, kedves, aranyos, és rohadt jó pasi. És mellesleg a szomszédom. Hogy lehet nekem ilyen szerencsém? Holnap átmegyek hozzá, és visszaadom neki. Gyorsba lezuhanyoztam, majd elmentem aludni. Holnap korán kell kelnem, mert a város másik felén van a sulim... Hurrá.