Meglepetés vendég
A suliban azt hittem bealszom, főleg nyelvtanon. Nincs annál unalmasabb óra! Alig tudtam elaludni tegnap, nem csoda, hogy fáradt vagyok. Pedig nagyon kéne figyelnem, hogy jó tanuló legyek, mert különben kukás leszek blah, blah, blah... De ha egyszer annyi dolgom van? Ma is siettem haza, hogy mindennel kész legyek, mikor épp, hogy leültem a gép elé, valaki csöngetett. Gyorsan kinéztem az ablakon, és láttam egy szőke félre fésült hajú srácot, egy tál sütivel a kezében. Ez Ross! Odafutottam az ajtóhoz, kinyitottam:
-Szia. Hoztam egy kis sütit, anyu csinálta. Megkért, hogy adjam oda nektek, házavató ajándékként. - mosolygott.
- Ööö köszi. Gyere be, tedd le addig az asztalra. - mondtam a konyhára mutatva.
- Szép lakásotok van. - mondta és leült a konyhába.
- Köszi. Bár még van pár doboz, meg nincs még kész teljesen, Csak pár napja vagyunk itt. - mondtam, közbe becsuktam a bejárati ajtót, s elindultam a konyhába.
- Tudom. Láttam mikor jöttetek vagyis a költöztető kocsit. - mondta mikor leültem elé.
- Tényleg? Én nem láttalak. - lepődtem meg.
- Izééé csak egy pillanatra. És honnan jöttetek ide? - kérdezte.
- Nem olyan messziről, Williamsburgból. 1 órányira van innen, ahogy a sulim is. Tényleg te hova jársz suliba? - kérdeztem majd megkóstoltam a sütit. Mennyei íze volt!
- Ööö magántanuló vagyok. Ízlik? - kérdezte.
- Igen, nagyon finom! Anyud elmehetne cukrásznak. Amúgy hanyadikos lennél? - tudakoltam miközben a sütimen nyammogtam.
- Isteni mi? - mosolygott. - 12.-be mennék. De jobb a suli, több embert ismerhetsz meg, barátokat szerezhetsz, akikkel kiakaszthatod a tanárokat, és tudsz puskázni.
- Akkor miért lettél magántanuló? Rossz voltál vagy mi? - bár nem igen tudnám ezt róla elképzelni.
- Az nem kifejezés! - nevetett - Egyszer még 5.-ben, utáltuk a töri tanárunkat, maga volt a borzalom megtestesítője, 30 körül volt, ocsmányul festette ki magát, szarul tanított, de szigorú volt. Gondoltuk a fiúkkal, hogy kicseszünk vele. Mivel mindig hozott magával otthonról ebédet meg teát, amit a tanári konyhában evett meg, ezért egyik nap gyorsan kicsaltuk a konyhából, én belopóztam és beraktam 1-2 bogarat a kajájába, de talpnyaló osztálytársunk, Jake meglátott, és beköpött így majdnem kicsaptak. - mesélte nevetve - De nem ezért lettem magántanuló. Ez hosszú sztori majd máskor elmesélem.
- Oké. - nevettem. Észrevettem, hogy már nem vagyok fáradt, és tök jó kedvem van. Régen nem nevettem ennyire jól. - Nem hittem volna, hogy ilyeneket csinálsz. Nem nézel ki bogaras rossz gyereknek. - mosolyogtam.
- Sokan mondták már. Jó fiúsnak tűnök, pedig kicsit balhés kölyök voltam anno. - mesélt még pár sztorit miket csinált mielőtt magántanuló lett. Vagy 5ig beszélgettünk, hülyültünk és tök jó fej! 5 körül elment segíteni az apjának.
- Ha segítség kell, vagy szükségetek van valamire, csak szóljatok. - ajánlotta fel. - Ha városnézést szeretnél megmutathatom neked, ha gondolod.
- Rendben. Köszi! - úgy érzem jó lesz itt lakni. Kikísértem, visszaültem a géphez, faceztem egy kicsit, aztán leesett, hogy még mindig nálam van a pulcsija. Na most átmegyek és visszaadom neki. Addig eljutottam, hogy becsöngettem, de nem jött ki senki. Még egyszer becsöngettem, ekkor egy félmeztelen szőke, vizes hajú, kockás hasú srác nyitott ajtót, egy szál boxerben. Először azt hittem Ross, de nem tippelhettem annyira félre... Amint meglátott szélesen elmosolyodott, beletúrt a hajába:
- Szia szépség. Mi szél hozott errefelé? - kérdezte miközben alaposan végigmért.
- Izé, visszahoztam Ross pulcsiját, mivel tegnap este nálam maradt. - hadartam el. Kicsit zavarban voltam.
- Ja értem. Ross most nincs itt majd odaadom neki. Nem jössz be? - ajánlotta fel a srác. Ez vajon ki lehet? Talán a tesója? - Mellesleg Riker vagyok, Ross bátyja. - nyújtott kezet. Bingo! Így legyen ötösöm a lottón!
- Most nem, majd máskor, sok dolgom van még. Amúgy Rose vagyok, az új szomszéd. - mutatkoztam be én is.
- Naa gyere be, csak egy kicsit! Nem fogadok el nemet! - mosolygott.
- Na jó, csak egy kicsit. - mentem bele, még mindig Ross pulcsiját szorongatva.
Amint beléptem az ajtón, csodás látvány tárult elém. A belső tér rendkívül elegáns és ámulatba ejtő volt. Rögtön jobbra egy remekül felszerelt, gyönyörű konyha volt.
Balra a nappali található, a jobb sarokban pedig egy fehér sarokgarnitúra piros fehér párnákkal díszítve. Előtte fehér bolyhos szőnyegen egy négyzetes asztal állt. A jobb oldali falra törtfehér reflektorfény világította meg a barna festett virágokat. A sarokgarnitúrával szemben egy nagy plazma tv volt egy picike szekrényen amin oldalt könyvek voltak. Szembe az ajtóval egy másik ajtó volt ahol már látszott a társalgóban lévő összecsukható fotelágy, ami előtt egy faasztal állt. Látszott még a csocsóasztal mögött a díszítő polcsor a falon, ami mellett egy lépcső vitt fel a az emeletre. A ferdített plafonon 4 tetőtéri ablak nyílt. A lépcső alatti falba egy kályha volt beszerelve, ami még nem volt beüzemelve.
- Hé, csukd be a szád, mert belerepül egy légy! - nevetett Riker, s elindult a konyha felé.
- Úristen, nektek mennyire atom király kérótok van! Vagy ez már villának számít? - mentem utána.
- Nem tudom, nem hiszem. Látom tetszik. - mosolygott. - Akarod, hogy körbevezesselek? - kérdezte.
- Ha szabad. - mondtam óvatosan. - De még mindig egy szál boxerben vagy. - közöltem kicsit zavartan.
- Mi az, nem tetszik amit látsz? A csajok nem a kockás hasú pasikra buknak? - kérdezte, s egy csábos mosolyt villantott felém, majd hirtelen megjelent a konyhában egy barna, hosszabb hajú srác.
- Ne molesztáld már szegényt, Riker. - förmedt rá az új idegen.
- Kérlek nézd el neki, még mindig nem tudja mi az a jómodor. - fordult felém. - Mellesleg Rocky vagyok, ennek a baromnak az öccse. - csókolt nekem kezet. - Ugye nem bántott meg valamivel? - kérdezte.
- Nem dehogy! Kedves volt. - mondtam mosolyogva.
- Rosshoz jött, én csak szórakoztattam. - vetette oda Rockynak.
- Milyen kapós mostanában a mi kis öcsikénk... - mondta. - De ha hozzá jött akkor meg végképp ne mássz rá! - mondta szigorúan Rocky. - Mindig lenyúlod azt aki tetszik neki! - vádolta.
- Nem is másztam rá! - vágott vissza. - Mi van csak nem irigykedsz, mert engem szeretnek a csajok téged meg nem? - gúnyolódott Riker.
- Jaj már megint jön az ego, hogy téged mindenki imád, meg tökéletes vagy, szóval már most hagyd abba! - kiabált Rocky. Hova kerültem basszus? Elkezdtek veszekedni, én meg álltam ott, mint valami hülye. Már gondolkoztam, hogy kimegyek az ajtón, és gyorsan hazafutok, de valaki belépett a konyhába.
- Ti már megint veszekedtek? Nem bírjátok abbahagyni? - majd meglátott engem és a rémült fejem. - Legalább előtte ne. Szegény lány tök meg van rémülve. - mondta szemrehányóan az új lány. Festett szőke haja a vállánál ért véget, a frufruja épp a szemöldökéig ért. Aranyos, barátságos lánynak tűnt. - Ne foglalkozz velük - fordult felém - mindig ezt csinálják. Amúgy én Rydel vagyok, a 2. legidősebb a családban, Riker után. - mosolygott rám. - Te lennél az új szomszédunk? - tudakolta, de tudta a választ.
- Igen. Rose vagyok.
- Üdvözlünk Brooklynban! - ölelt meg s adott 2 puszit. - Ja és ha bármi segítség kell, vagy nem hagynak békén ezek az idióták - mutatott a fiúkra, akik már abbahagyták a veszekedést. - Csak szólj!
- Rendben szólok! - mosolyogtam.
- Amúgy hogy hogy bemerészkedtél az oroszlán barlangjába? - tudakolta.
- Visszahoztam Ross pulcsiját, múltkor nálam maradt. - mondtam.
- Nos Ross nemsoká itt lesz szerintem. Megszeretnéd várni?
- Áhh sok dolgom van, és amúgy sem szeretnék zavarni. - válaszoltam.
- Nyugodtan maradhatsz nem zavarsz. - mosolygott Riker, de erre Rocky szúrós pillantást vetett felé.
- Majd legközelebb. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! - köszöntem el tőlük. Aranyos kis családja van Rossnak. Talán mégsem annyira rossz az új hely. De attól még hiányzik Amber! Mikor hazaértem, apa már otthon volt.
- Hát te hol jártál? - kérdezte apa.
- A szomszédnál. - mondtam mintha tök természetes lenne. És azzal a lendülettel felsétáltam a szobámba.
Pár napig színét se láttam Rossnak, aztán egyik nap ott várt a házunk előtt. Vajon mit keres itt? Nem mintha nem örülnék neki, hogy itt van, csak fura.
- Szia! Rég láttalak. - köszöntött mosolyogva.
- Hali! Hát te kire vársz? - tudom nyilvánvaló, hogy rám, de azért jobb ha megkérdezem.
- Egy bombázó modellre. - mondta mintha tök hétköznapi lenne. Az ijedt arckifejezésem láttán felnevetett. - Amúgy csak levegőzöm egyet.
- Hmm pont a házunk előtt? - kérdeztem.
- Aha. Jó itt a levegő. - mosolygott, én meg rögtön felnevettem. Látom ő sem százas. - Na, de most komolyan. Emlékszel mondtad, hogy még nem vagytok kipakolva teljesen, gondoltam átjövök segítek. - mondta.
- Ohh de ari vagy! Nincs még senki itthon, szóval senki nem lesz láb alatt, senki nem szól bele a dolgunkba. - mondtam.
- Oké. - egyezett bele, aztán bementünk a nappaliba, ahol a sok dobozt tartjuk. - Huha, van pár dobozotok. Na lássunk neki. Cipeljem fel, vagy segítsek kipakolni vagy mit csináljak?
- Először vidd fel ezeket - mutattam a 3 kékkel jelzett dobozra. - az emeletre, az 1. jobb oldali szobába. - utasítottam.
- Igenis főnök! - mondta, tisztelegve. Addig én elkezdtem kiválogatni az én, a Léna, és az apa cuccait. Már egy ideje le se jött Ross, gondoltam megnézem mi van. Megyek be a szobámba, erre azt látom, hogy szétszórva hagytam a lapokat, meg nyitva a könyvem, amibe a verseimet írom, és Ross épp az egyiket olvassa.
- Basszus! - kiáltottam, és gyorsan odarohantam, összeszedtem a lapokat becsuktam a könyvem, aztán elraktam az egyik fiókomba. - Mennyit olvastál? - kérdeztem félve.
- Nem sokat, de nagyon jókat írsz! Tehetséges vagy! - mondta fellelkesülve.
- Egy frászt! - ellenkeztem. - Csak kiadom magamból, ami a szívemet nyomja. Ennyi.
- Épp ettől élvezetes olvasni. Nem gondoltál már arra, hogy komolyabban foglalkozz vele? Például dalt írj belőle? - kérdezte csillogó szemekkel.
- De, de nem tudok. De most inkább pakoljunk, és többet ne gyere a szobámba engedély nélkül! Vannak dolgok, amikről jobb, ha senki nem tud. - mondtam szigorúan.
- Bocsánat! Csak annyira vonzott, hogy megnézzem őket. - vágott szomorú fejet.
- Jól van. Meg van bocsátva, csak ne vágj ilyen képet. - mosolyogtam.
- Akkor vágjak ilyet? - mondta, és egy hülye fejet vágott, majd még egyet, és még egyet, én meg nem bírtam röhögés nélkül! Aztán én is vágtam idióta fejeket, és ez így ment egészen addig, amíg a végén a nagyjával kész lettünk a dobozoknak. Közben viszont nagyokat nevettünk, egymás hülyeségein. Nagy humorista ez a srác! Azt hiszem, ez egy új barátság kezdete.
