Sorry, hogy most rakok részt, de egyszerűen a félév idegölő volt, javítanom kellett, meg tanulnom, szóval kicsit késve, de itt van. :) Ahogy mondtam Ross szemszöge, amiből jó pár eseményt követhettek nyomon. Remélem tetszik! Kellemes olvasást, remélem mindenkinek jó lett a félévije! ^^
Titkok
Titkok
(Ross szemszöge)
Karácsony van. Persze hó sehol... Javában tél lenne, ehelyett valami tavaszias tél féle van. Kiakasztó ez az időjárás, na mindegy. A lényeg, hogy végre tölthetek egy kis időt nyugiban itthon. Ratliff az idióta, már megint a hülyeségeivel fárasztott minket, mint mindig. Egy éve minden a megszokott rend szerint ment: együtt a család, díszítjük a fát, aztán ebéd, majd kiskori képeket, videókat nézegetünk, aztán ajándékbontás, meg tweet Caluméknak, a rajongóinknak, majd alvás, de most a kiskori képek nézegetése közben kaptam egy sms-t.
Rose:
Boldog karácsonyt te hülyegyerek! ♥ És persze a többieknek is! Ki tudsz jönni egy pár percre? :)
Rose:
Boldog karácsonyt te hülyegyerek! ♥ És persze a többieknek is! Ki tudsz jönni egy pár percre? :)
A lány aki lehülyegyerekezett, Rose, az új szomszédunk, már a legjobb barátom. Egyik este belebotlottam és azt mondta, új még itt, és eltévedt, én meg hazakísértem, s ekkor tudtam meg, hogy ő az új lakó. Azóta sokat hülyültünk együtt, hozzá bármikor fordulhatok ő megért, mellettem van. Nem érdekli mennyi pénzem van, nem azért van velem mert híres vagyok. Ami azt illeti... nem tudja. Még nem mondtam el neki. Félek, hogy azzal elrontanék mindent. Majd ha itt az idő elmondom neki, addig semmiképp sem! Addig is sajnos titkolóznom, és hazudnom kell, amit nem szeretek. Majd megoldom valahogy.
- Mindjárt jövök, kimegyek Rose-hoz. - mondtam Rydeléknek.Kíváncsi vagyok mért hív ki ilyenkor, már 7 óra is elmúlt. Biztos boldog karit kíván egy nagy ölelés egy egy cuppanós puszi keretében, ahogy őt ismerem, ez nem lenne meglepő. Felkaptam egy meleg pulcsit, s kimentem. Rose egy kis csomaggal a kezében várt rám. Basszus! Annyi minden közbejött, plusz interjúk, meg ilyen hülyeségek, hogy elfelejtettem megvenni az ajándékát! A fenébe! Azt se tudom mit vehetnék neki, aminek örülne. Amint meglátott nagy vigyorral az arcán odarohant hozzám jól hátba vágva az ajándékkal, a nyakamba ugrott. Ha nem rohant volna le, nem is ő lenne.
- Boldog karácsonyt te idióta! - súgta a fülembe. Imádni való egy csajszi. Mindig mosolygós, derűs, életvidám. Bár vannak hangulatváltozásai, de meg lehet szokni. Imád szekálni, én is őt, mindig megtalálja a módját, mivel idegesítsen, de nagyon közel állunk egymáshoz, és nem, nem vagyok szerelmes belé. Ő a legjobb barátom, és örökre is az lesz. Szinte a húgomként tekintek rá, ő meg a bátyjaként tekint rám.
- Neked is te bolond! - mondtam, s leengedtem. - Mi az a kezedben? - tudakoltam, bár sejtettem mi az.
- Ez a tied! - nyújtotta oda nagy vigyorral az arcán. Kinyitottam, s nagy meglepetésként ért, amit benne találtam: egy plüss pingvin mosolygott rám, a kezében egy táblával: 'I ♥ U, Baby!'; egy 1 Direction-ös gumi karkötőt, meg egy tábla M & M's-es milkát, meg egy cetlit, amire az volt ráírva, hogy:
'Boldog karácsonyt! Remélem tetszik! Ha nem akkor... remélem tudod mi vár rád... :DDD ♥'
- Mindjárt jövök, kimegyek Rose-hoz. - mondtam Rydeléknek.Kíváncsi vagyok mért hív ki ilyenkor, már 7 óra is elmúlt. Biztos boldog karit kíván egy nagy ölelés egy egy cuppanós puszi keretében, ahogy őt ismerem, ez nem lenne meglepő. Felkaptam egy meleg pulcsit, s kimentem. Rose egy kis csomaggal a kezében várt rám. Basszus! Annyi minden közbejött, plusz interjúk, meg ilyen hülyeségek, hogy elfelejtettem megvenni az ajándékát! A fenébe! Azt se tudom mit vehetnék neki, aminek örülne. Amint meglátott nagy vigyorral az arcán odarohant hozzám jól hátba vágva az ajándékkal, a nyakamba ugrott. Ha nem rohant volna le, nem is ő lenne.
- Boldog karácsonyt te idióta! - súgta a fülembe. Imádni való egy csajszi. Mindig mosolygós, derűs, életvidám. Bár vannak hangulatváltozásai, de meg lehet szokni. Imád szekálni, én is őt, mindig megtalálja a módját, mivel idegesítsen, de nagyon közel állunk egymáshoz, és nem, nem vagyok szerelmes belé. Ő a legjobb barátom, és örökre is az lesz. Szinte a húgomként tekintek rá, ő meg a bátyjaként tekint rám.
- Neked is te bolond! - mondtam, s leengedtem. - Mi az a kezedben? - tudakoltam, bár sejtettem mi az.
- Ez a tied! - nyújtotta oda nagy vigyorral az arcán. Kinyitottam, s nagy meglepetésként ért, amit benne találtam: egy plüss pingvin mosolygott rám, a kezében egy táblával: 'I ♥ U, Baby!'; egy 1 Direction-ös gumi karkötőt, meg egy tábla M & M's-es milkát, meg egy cetlit, amire az volt ráírva, hogy:
'Boldog karácsonyt! Remélem tetszik! Ha nem akkor... remélem tudod mi vár rád... :DDD ♥'
A felirat láttán elmosolyodtam.
- Nem kellett volna ajándékot venned! - mondtam, s adtam neki egy nagy ölelést. Nála jobb csaj barátot keresve sem találnék. - Imádom a pingvint, meg a karkötőt!
- A csoki meg nem jó? - szomorkodott.
- Jaj nem úgy értettem! Csak nagyon tetszenek, persze a csokinak is nagyon örülök! Nagyon köszi! - kapott tőlem egy nagy puszit az arcára, mire ő elkerekedett szemmel mondta:
- Szívesen. - tért észhez, és újra elmosolyodott. Annyira cuki, mikor összezavarodik!:3 - Na, de mennem kell, apunak azt mondtam mindjárt megyek vissza. - mondta. - Boldog karit a többieknek is, ja és puszilom őket! - adott puszit.
- Átadom. - mondtam, s visszaindultam a házba. Furcsa csönd honolt a házban, ami valljuk be elég szokatlan, mivel vagyunk kb 8-an, így mindig van valami alapzaj. Amint beléptem a nappaliba, minden szempár rám szegeződött. Nem értettem mire fel bámulnak.
- Mi az? - néztem rájuk kérdőn.
- Na ugye elmondtad neki? Hogy fogadta? - faggatózott anyu.
- Mondd, hogy összejöttetek, mondd, hogy igen! - tudakolta csillogó szemekkel Rydel. Szereti a család végig követni a magánéletemet... Ami enyhén szólva kiakasztó. Tudom, hogy jót akarnak, de akkor is!
- Nem, és nem. Majd elmondom neki, ha úgy akarom, ami nem most és nem ma lesz! - mordultam fel, s felmentem a szobámba.
Pár perc múlva anyu kopogott be.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Igen.
- Ugye tudod, hogy minél előbb el kell mondanod neki? Minél tovább halogatod, annál nehezebb lesz, és ha mástól tudja meg, akkor tuti, hogy nagyon pipa lesz rád.
- De ha elmondom neki, akkor elveszítem, és azt nem akarom! Ő a legjobb barátom anya! Rengeteget jelent nekem! Ő olyan, mint én csak csajba. Még soha senkivel nem jöttem ki ilyen jól. Ő rá bármikor számíthatok, ő megért engem, támogat... Szükségem van rá! - magyaráztam neki.
- Persze, megértem, de vállalnod kell ezt a kockázatot. Ha igaz barátod, akkor nem fog magadra hagyni. Ő nem tűnik olyannak, aki elárulna bárkit is.
- Tudom, bízom benne, de... ha elmondom neki, akkor mindent tönkre tehetek. Már nem lesz köztünk az a szoros kötelék, ami most van.
- Ne beszélj butaságokat! Tudom, hogy majd helyesen döntesz, és elmondod neki. Addig is nem nyaggatunk vele többet, jó? - nyomott egy puszit a homlokomra, s kiment.
Talán tényleg igaza van. De hogy mondhatnám el neki? Bocs, azért tűnök el folyton, mert egy világsztár vagyok a tesóimmal együtt, és végigjártuk a világot, milliónyi rajongóval a nyakunkon? Na persze.. El is futna a világ végére. Mit tegyek?
Ünnepek között volt szerencsénk pihenni, béke és csend volt, kipihentük magunkat a januári fellépésekre, meg mindenféle hülyeségre. Egész nap heverészhettem, mivel tanulnom sem kellett. Már délután 1 óra körül lehetett, mikor kezdtem unni a semmittevést, így felhívtam Rose-t, átjön-e.
- Haligali! Átjössz egy kicsit? Rég láttalak és unatkozom. - mondtam mosolyogva.
- Ohh, bocsi most nem jó, nem vagyok otthon, majd írok, vagy hívlak, ha igen, most le kell tennem, szia! - hadarta, s kinyomott. Ebbe meg mi ütött? Elképedten álltam a telefonnal a kezembe. Nem szokott ilyen lenni! Megbántottam volna valamivel? Nem hiszem, ő nem olyan, mint aki könnyen sértődik, meg mondta volna, ha valami szarul esik. Áhh, biztos nincs semmi baja, úgyis elmondaná nekem. Nincs miért aggódnom. Behuppantam az ágyamba, bekapcsoltam a tv-t, kerestem valami jó műsort, de valahogy semmi jó nem volt. Egy főzőműsoron hagytam, hátha megtanulok valami érdekes kaját csinálni, de hamar bealudhattam rajta, mert mikor kinyitottam a szemem, valaki feküdt mellettem. Kábán oldalra pillantottam, s Rose-zal találtam szembe magam, aki a telóján játszott.
- Na a Csipkerózsika felébredt? - állította le a játékát. - Jól aludtál? Arra se keltél fel, hogy párnákat vágok hozzád, és megmucizom az arcod. Tök jó gyurmázni az arcod. - kuncogott.
- Mióta vagy itt? - tudakoltam. Vajon hány órát aludhattam?
- Olyan két órája, de ne aggódj elvoltam. - mosolygott gonoszan. Kezdek nagyon félni...Vajon mit csinált? Rosszat sejtek... Nem jelent semmi jót, ha így mosolyog. Gyorsan megtapogattam a hajam, körbenéztem, vajon mit művelhetett, de minden rendben volt.
- Ki vele! Mit műveltél? - erre elkezdett nevetni, mondjuk tényleg viccesen nézhettem ki.
- Hogy én??? Ugyan, olyannak gondolsz, mint aki megtréfál téged alvás közben? - tettette az ártatlant.
- Öööö, igen olyannak. Ismerlek Rose, tudom, hogy valamit csináltál, de nem tudom még mit. - néztem rá gyanúsan.
- Semmit nem csináltam! - harapta a száját, s újra elindította a játékát. Najó, majd úgyis megtudom.
- Hát jó, de úgy is rájövök majd! - hagytam annyiban. Ásítottam egy nagyot, felültem épp húztam le a takarót, mikor leesett, hogy csak egy boxer van rajtam!
- Ööö... Hallod... - kezdtem bele.
- Igen? Mi az? - kérdezte.
- Kimennél, míg felöltözöm? - kértem meg.
- Nem érdekel a borsószemnyi kukacod. Nyugodtan öltözz, addig én játszom. - válaszolta. Kis genya, ezt még visszakapod!
- Hát oké. - s azzal elkezdtem levenni a felsőmet amiben aludtam, a szemem sarkából láttam, hogy idesandított, de mikor ránéztem, ő játszott tovább. Gyorsba felkaptam egy farmert, mire ő hasra fordult, és így szólt:
- Amúgy még nem is mondtam, cuki a boxered! - mondta mosolyogva. Basszus! Pont a pink volt rajtam, tehát okot adtam arra, hogy szekáljon, de várj csak még visszakapod! Mindig beleköt valamibe, imádja ha szekírozhat, kis gonoszkodó törpe! De attól még szeretem.
- Mi van, valami nem tetszik, hölgyem? - indultam el felé.
- Aha. Az , hogy buzi vagy. Pink alsónaci. - vigyorgott. Nagyon jól tudja, mivel bosszanthat fel, pont ezért csinálja. Nem hagyom annyiban!
- Buzi? Akkor megtenném ezt? - kérdeztem, s egy nagyot rávágtam a seggére.
- Aúúú te barom! Ezt most visszakapod! - kiáltotta. Az ágyra dobta a telóját, s elkezdett felém futni, mire én pánikolva kifutottam a szobából a folyosóra, be Riker szobájába, aztán be a moziterembe, mikor megláttuk, hogy Rydel és Ratliff, épp néztek valamit, mikor mi lefagytunk pont a képernyő előtt. Kérdőn néztek ránk, hogy mi mégis mi a fenét rohangálunk üvöltve egyik szobából a másikba, miközben én félmeztelenül vagyok. Igen, ez egy jó kérdés volt.
- Akarom én tudni? - kérdezte Rydel. Ratliff erre elkezdett nevetni.
- Meg tudom magyarázni, Ross rácsapott a seggemre, én meg vissza akartam adni neki mire ő gyáván elfutott előlem. - magyarázta, habár nem a teljes igazságot.
- Igen azért, mert lebuziztál! - vágtam hozzá.
- Mielőtt még kitörik a 3. világháború, kérdezhetek valamit? - szólt közbe Ratliff. Válaszként bólintottam.- Miért van rajtad bajusz? Tudom, hogy szeretnél felnőni, de ez már túlzás. - mondta mire Rose röhögőgörcsöt kapott.
- Mi van? Nincs is bajszom! - tiltakoztam, mikor pont Rocky futott be a terembe.
- Mi az mi történt? Sikítozást hallottam azt hittem... - hagyta félbe és elkezdett nevetni. - Szép bajszod van, öcsi! - nevetett.
- Miről beszél mindenki? Milyen bajusz? - néztem rájuk, mire Rydel előkapott egy tükröt, és felém irányította. Tényleg volt rajtam bajusz, méghozzá alkoholos filccel rajzolva. Tehát ez volt az, amit művelt.
- Hát ezért... Pfúúú ezért, még számolunk! - fenyegettem.
- Ó, persze, majd ha el tudsz kapni! - mondta, s befutottunk a szobába, az ágyamra ugrott, de mire én ráhasaltam volna, ő elugrott, és rávágott egyet a seggemre, amit egy csattanó hang követett. Lány létére elég erős.
- Ezt neked, te buzi! Hahahahaaa. - kiáltotta, s mikor épp hátrafordultam rámugrott, Azt hittem kiköpöm a belem.
- Ilyenkor mit éreztek? - jött be Riker, majd elkerekedett a szeme az érdekes helyzet láttán. Mindig a legjobbkor jön be...
- Tudod, az úgy volt, hogy.. - kezdtünk neki...
- Inkább nem akarom tudni. Amúgy ez melyikőtök telefonja a földön? - mutatott a földre.
- Basszus ezt nem hiszem el! Ross, én megöllek! - nézett rám szúrósan. Már tudom mi volt az a csattanó hang. Megint szétesett a telefonja.. Valahogy mindig ügyetlen vagyok, és szétesik...
- Bocsiii! - néztem rá boci szemekkel. - Ez volt a 3. veszek neked egy újat, oké? - kérdeztem. Komolyan mondtam neki múltkor, hogyha még egyszer miattam esik szét, veszek neki egy másikat. Úgyis le akarom váltani az enyémet is. - Milyen telót szeretnél? S4? - kérdeztem.
- Az tökéletes lesz! - mondta.
- Oké.
- Hülye vagy? Nehogy elhidd! Csak szórakoztam. - nevetett. - Nem kell, majd apu azt mondta kapok, majd januárba. - tiltakozott. Nem fog beleegyezni az biztos, nem baj, már tudom mit kap tőlem karácsonyra. Tudom kicsit késve, de végre rájöttem.
- Jól van. - mondtam.
- Hé, ebbe mi van? Kié? - kukkantott bele Riker az ajtónál lévő zacsiba, mire Rose rácsapott a kezére.
- Ne nyúlj hozzá! Nem a tied! - vette el onnan. Mi lehet benne?
- Lécci! - könyörgött Riker.
- Tényleg Rose, mi van benne? Nekem csak meg mutatod. - kértem Rose-t, mire elpirult.
- Hát izé.. igazából később akartam odaadni, de mindegy. - mondta lesütött szemmel. - Boldog szülinapot, Ross! - adta át mosolyogva a zacsit. Teljesen kitágultak a szemeim.
- De nem ma van! Ma hanyadika is van? - kérdeztem.
- 29-e! - válaszolta Riker. Kajak ma van! Beszarás, de elfelejtettem!
- Ohh, hát köszi. - vettem el meglepetten. Mikor kinyitottam, 1 kulcstartót találtam benne. Egy félszív volt amit összelehetett illeszteni eggyé egy másik félszívvel, de az nem volt benne a csomagban. Az egyik felén, ami nálam volt a 'Best és For' állt. Rose felmutatta az ő kulcscsomóját, amin ennek a másik fele volt. Az övén a 'Friends és az ever' felirat állt. A teljes szöveg 'Best Friends Forever' volt. Annyira örültem neki, hogy felkaptam és megpörgettem a levegőben Rose-t. Még senkitől nem kaptam ilyet! De aranyos! - Imádom! - tettem le a földre.
- Örülök, hogy tetszik. Igazából nem tudtam először, hogy mit vegyek neked, mindig csak halogattam, aztán reggel döbbentem rá, hogy jesszusom, még meg se vettem az ajid! Pont Greysonnal beszéltem, mikor ő felajánlotta, hogy segít, így gyorsan elmentünk, és megvettük, és azért raktam le olyan gyorsan a telót, mert épp én jöttem a pénztárnál. Aztán siettem ide hozzád, mikor épp nagyba aludtál, és hiába próbáltalak felkelteni, nem ment, így inkább játszottam. Innentől meg vágod. - hadarta el a sztorit. De cuki, tudtam, hogy nem kell aggódnom!
- Várj! Ki az a Greyson? - érdeklődött Riker. Tényleg, én is most hallom először a nevét.
- Hát egyik nap kifele menet a suliból láttam őt először, pont bement a sulinkba, aztán most utolsó héten ő fogadott az osztályteremben. Mint kiderült, most iratkozott be hozzánk, és az én osztálytársam lett. Nagyon jófej, kedves, és helyes srác. Egy évvel idősebb csak nálam. Barna, tüsi haja van, tengerkék szeme, üdítő mosolya... - kezdte jellemezni. Azt hiszem tetszik neki.
- A csoki meg nem jó? - szomorkodott.
- Jaj nem úgy értettem! Csak nagyon tetszenek, persze a csokinak is nagyon örülök! Nagyon köszi! - kapott tőlem egy nagy puszit az arcára, mire ő elkerekedett szemmel mondta:
- Szívesen. - tért észhez, és újra elmosolyodott. Annyira cuki, mikor összezavarodik!:3 - Na, de mennem kell, apunak azt mondtam mindjárt megyek vissza. - mondta. - Boldog karit a többieknek is, ja és puszilom őket! - adott puszit.
- Átadom. - mondtam, s visszaindultam a házba. Furcsa csönd honolt a házban, ami valljuk be elég szokatlan, mivel vagyunk kb 8-an, így mindig van valami alapzaj. Amint beléptem a nappaliba, minden szempár rám szegeződött. Nem értettem mire fel bámulnak.
- Mi az? - néztem rájuk kérdőn.
- Na ugye elmondtad neki? Hogy fogadta? - faggatózott anyu.
- Mondd, hogy összejöttetek, mondd, hogy igen! - tudakolta csillogó szemekkel Rydel. Szereti a család végig követni a magánéletemet... Ami enyhén szólva kiakasztó. Tudom, hogy jót akarnak, de akkor is!
- Nem, és nem. Majd elmondom neki, ha úgy akarom, ami nem most és nem ma lesz! - mordultam fel, s felmentem a szobámba.
Pár perc múlva anyu kopogott be.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Igen.
- Ugye tudod, hogy minél előbb el kell mondanod neki? Minél tovább halogatod, annál nehezebb lesz, és ha mástól tudja meg, akkor tuti, hogy nagyon pipa lesz rád.
- De ha elmondom neki, akkor elveszítem, és azt nem akarom! Ő a legjobb barátom anya! Rengeteget jelent nekem! Ő olyan, mint én csak csajba. Még soha senkivel nem jöttem ki ilyen jól. Ő rá bármikor számíthatok, ő megért engem, támogat... Szükségem van rá! - magyaráztam neki.
- Persze, megértem, de vállalnod kell ezt a kockázatot. Ha igaz barátod, akkor nem fog magadra hagyni. Ő nem tűnik olyannak, aki elárulna bárkit is.
- Tudom, bízom benne, de... ha elmondom neki, akkor mindent tönkre tehetek. Már nem lesz köztünk az a szoros kötelék, ami most van.
- Ne beszélj butaságokat! Tudom, hogy majd helyesen döntesz, és elmondod neki. Addig is nem nyaggatunk vele többet, jó? - nyomott egy puszit a homlokomra, s kiment.
Talán tényleg igaza van. De hogy mondhatnám el neki? Bocs, azért tűnök el folyton, mert egy világsztár vagyok a tesóimmal együtt, és végigjártuk a világot, milliónyi rajongóval a nyakunkon? Na persze.. El is futna a világ végére. Mit tegyek?
Ünnepek között volt szerencsénk pihenni, béke és csend volt, kipihentük magunkat a januári fellépésekre, meg mindenféle hülyeségre. Egész nap heverészhettem, mivel tanulnom sem kellett. Már délután 1 óra körül lehetett, mikor kezdtem unni a semmittevést, így felhívtam Rose-t, átjön-e.
- Haligali! Átjössz egy kicsit? Rég láttalak és unatkozom. - mondtam mosolyogva.
- Ohh, bocsi most nem jó, nem vagyok otthon, majd írok, vagy hívlak, ha igen, most le kell tennem, szia! - hadarta, s kinyomott. Ebbe meg mi ütött? Elképedten álltam a telefonnal a kezembe. Nem szokott ilyen lenni! Megbántottam volna valamivel? Nem hiszem, ő nem olyan, mint aki könnyen sértődik, meg mondta volna, ha valami szarul esik. Áhh, biztos nincs semmi baja, úgyis elmondaná nekem. Nincs miért aggódnom. Behuppantam az ágyamba, bekapcsoltam a tv-t, kerestem valami jó műsort, de valahogy semmi jó nem volt. Egy főzőműsoron hagytam, hátha megtanulok valami érdekes kaját csinálni, de hamar bealudhattam rajta, mert mikor kinyitottam a szemem, valaki feküdt mellettem. Kábán oldalra pillantottam, s Rose-zal találtam szembe magam, aki a telóján játszott.
- Na a Csipkerózsika felébredt? - állította le a játékát. - Jól aludtál? Arra se keltél fel, hogy párnákat vágok hozzád, és megmucizom az arcod. Tök jó gyurmázni az arcod. - kuncogott.
- Mióta vagy itt? - tudakoltam. Vajon hány órát aludhattam?
- Olyan két órája, de ne aggódj elvoltam. - mosolygott gonoszan. Kezdek nagyon félni...Vajon mit csinált? Rosszat sejtek... Nem jelent semmi jót, ha így mosolyog. Gyorsan megtapogattam a hajam, körbenéztem, vajon mit művelhetett, de minden rendben volt.
- Ki vele! Mit műveltél? - erre elkezdett nevetni, mondjuk tényleg viccesen nézhettem ki.
- Hogy én??? Ugyan, olyannak gondolsz, mint aki megtréfál téged alvás közben? - tettette az ártatlant.
- Öööö, igen olyannak. Ismerlek Rose, tudom, hogy valamit csináltál, de nem tudom még mit. - néztem rá gyanúsan.
- Semmit nem csináltam! - harapta a száját, s újra elindította a játékát. Najó, majd úgyis megtudom.
- Hát jó, de úgy is rájövök majd! - hagytam annyiban. Ásítottam egy nagyot, felültem épp húztam le a takarót, mikor leesett, hogy csak egy boxer van rajtam!
- Ööö... Hallod... - kezdtem bele.
- Igen? Mi az? - kérdezte.
- Kimennél, míg felöltözöm? - kértem meg.
- Nem érdekel a borsószemnyi kukacod. Nyugodtan öltözz, addig én játszom. - válaszolta. Kis genya, ezt még visszakapod!
- Hát oké. - s azzal elkezdtem levenni a felsőmet amiben aludtam, a szemem sarkából láttam, hogy idesandított, de mikor ránéztem, ő játszott tovább. Gyorsba felkaptam egy farmert, mire ő hasra fordult, és így szólt:
- Amúgy még nem is mondtam, cuki a boxered! - mondta mosolyogva. Basszus! Pont a pink volt rajtam, tehát okot adtam arra, hogy szekáljon, de várj csak még visszakapod! Mindig beleköt valamibe, imádja ha szekírozhat, kis gonoszkodó törpe! De attól még szeretem.
- Mi van, valami nem tetszik, hölgyem? - indultam el felé.
- Aha. Az , hogy buzi vagy. Pink alsónaci. - vigyorgott. Nagyon jól tudja, mivel bosszanthat fel, pont ezért csinálja. Nem hagyom annyiban!
- Buzi? Akkor megtenném ezt? - kérdeztem, s egy nagyot rávágtam a seggére.
- Aúúú te barom! Ezt most visszakapod! - kiáltotta. Az ágyra dobta a telóját, s elkezdett felém futni, mire én pánikolva kifutottam a szobából a folyosóra, be Riker szobájába, aztán be a moziterembe, mikor megláttuk, hogy Rydel és Ratliff, épp néztek valamit, mikor mi lefagytunk pont a képernyő előtt. Kérdőn néztek ránk, hogy mi mégis mi a fenét rohangálunk üvöltve egyik szobából a másikba, miközben én félmeztelenül vagyok. Igen, ez egy jó kérdés volt.
- Akarom én tudni? - kérdezte Rydel. Ratliff erre elkezdett nevetni.
- Meg tudom magyarázni, Ross rácsapott a seggemre, én meg vissza akartam adni neki mire ő gyáván elfutott előlem. - magyarázta, habár nem a teljes igazságot.
- Igen azért, mert lebuziztál! - vágtam hozzá.
- Mielőtt még kitörik a 3. világháború, kérdezhetek valamit? - szólt közbe Ratliff. Válaszként bólintottam.- Miért van rajtad bajusz? Tudom, hogy szeretnél felnőni, de ez már túlzás. - mondta mire Rose röhögőgörcsöt kapott.
- Mi van? Nincs is bajszom! - tiltakoztam, mikor pont Rocky futott be a terembe.
- Mi az mi történt? Sikítozást hallottam azt hittem... - hagyta félbe és elkezdett nevetni. - Szép bajszod van, öcsi! - nevetett.
- Miről beszél mindenki? Milyen bajusz? - néztem rájuk, mire Rydel előkapott egy tükröt, és felém irányította. Tényleg volt rajtam bajusz, méghozzá alkoholos filccel rajzolva. Tehát ez volt az, amit művelt.
- Hát ezért... Pfúúú ezért, még számolunk! - fenyegettem.
- Ó, persze, majd ha el tudsz kapni! - mondta, s befutottunk a szobába, az ágyamra ugrott, de mire én ráhasaltam volna, ő elugrott, és rávágott egyet a seggemre, amit egy csattanó hang követett. Lány létére elég erős.
- Ezt neked, te buzi! Hahahahaaa. - kiáltotta, s mikor épp hátrafordultam rámugrott, Azt hittem kiköpöm a belem.
- Ilyenkor mit éreztek? - jött be Riker, majd elkerekedett a szeme az érdekes helyzet láttán. Mindig a legjobbkor jön be...
- Tudod, az úgy volt, hogy.. - kezdtünk neki...
- Inkább nem akarom tudni. Amúgy ez melyikőtök telefonja a földön? - mutatott a földre.
- Basszus ezt nem hiszem el! Ross, én megöllek! - nézett rám szúrósan. Már tudom mi volt az a csattanó hang. Megint szétesett a telefonja.. Valahogy mindig ügyetlen vagyok, és szétesik...
- Bocsiii! - néztem rá boci szemekkel. - Ez volt a 3. veszek neked egy újat, oké? - kérdeztem. Komolyan mondtam neki múltkor, hogyha még egyszer miattam esik szét, veszek neki egy másikat. Úgyis le akarom váltani az enyémet is. - Milyen telót szeretnél? S4? - kérdeztem.
- Az tökéletes lesz! - mondta.
- Oké.
- Hülye vagy? Nehogy elhidd! Csak szórakoztam. - nevetett. - Nem kell, majd apu azt mondta kapok, majd januárba. - tiltakozott. Nem fog beleegyezni az biztos, nem baj, már tudom mit kap tőlem karácsonyra. Tudom kicsit késve, de végre rájöttem.
- Jól van. - mondtam.
- Hé, ebbe mi van? Kié? - kukkantott bele Riker az ajtónál lévő zacsiba, mire Rose rácsapott a kezére.
- Ne nyúlj hozzá! Nem a tied! - vette el onnan. Mi lehet benne?
- Lécci! - könyörgött Riker.
- Tényleg Rose, mi van benne? Nekem csak meg mutatod. - kértem Rose-t, mire elpirult.
- Hát izé.. igazából később akartam odaadni, de mindegy. - mondta lesütött szemmel. - Boldog szülinapot, Ross! - adta át mosolyogva a zacsit. Teljesen kitágultak a szemeim.
- De nem ma van! Ma hanyadika is van? - kérdeztem.
- 29-e! - válaszolta Riker. Kajak ma van! Beszarás, de elfelejtettem!
- Ohh, hát köszi. - vettem el meglepetten. Mikor kinyitottam, 1 kulcstartót találtam benne. Egy félszív volt amit összelehetett illeszteni eggyé egy másik félszívvel, de az nem volt benne a csomagban. Az egyik felén, ami nálam volt a 'Best és For' állt. Rose felmutatta az ő kulcscsomóját, amin ennek a másik fele volt. Az övén a 'Friends és az ever' felirat állt. A teljes szöveg 'Best Friends Forever' volt. Annyira örültem neki, hogy felkaptam és megpörgettem a levegőben Rose-t. Még senkitől nem kaptam ilyet! De aranyos! - Imádom! - tettem le a földre.
- Örülök, hogy tetszik. Igazából nem tudtam először, hogy mit vegyek neked, mindig csak halogattam, aztán reggel döbbentem rá, hogy jesszusom, még meg se vettem az ajid! Pont Greysonnal beszéltem, mikor ő felajánlotta, hogy segít, így gyorsan elmentünk, és megvettük, és azért raktam le olyan gyorsan a telót, mert épp én jöttem a pénztárnál. Aztán siettem ide hozzád, mikor épp nagyba aludtál, és hiába próbáltalak felkelteni, nem ment, így inkább játszottam. Innentől meg vágod. - hadarta el a sztorit. De cuki, tudtam, hogy nem kell aggódnom!
- Várj! Ki az a Greyson? - érdeklődött Riker. Tényleg, én is most hallom először a nevét.
- Hát egyik nap kifele menet a suliból láttam őt először, pont bement a sulinkba, aztán most utolsó héten ő fogadott az osztályteremben. Mint kiderült, most iratkozott be hozzánk, és az én osztálytársam lett. Nagyon jófej, kedves, és helyes srác. Egy évvel idősebb csak nálam. Barna, tüsi haja van, tengerkék szeme, üdítő mosolya... - kezdte jellemezni. Azt hiszem tetszik neki.
- MIIIIIIIIIIIIIIII?????????? - hitetlenkedett Riker.
- Azt hiszem a bátyám kicsit féltékeny... - mondtam Rose-nak. Rose-nak más valaki jön be. Ez ciki.
- Még csak nem is ismerem! Így senkivel nem jönnék össze. - érvelt teljesen komolyan, de láttam rajta, hogy szívesen megismerné közelebbről.
- Akkor nem megyünk moziba se? - kérdezte szomorúan Riker.
- De elmegyünk, de megmondtam, hogy ez NEM lesz randi. - szögezte le, de hiába a tökfej bátyám nem fogja fel, túl boldog ahhoz. Sóhajtottam egyet. Fárasztóak tudnak lenni.
- És rendes? - kérdeztem, mert mégiscsak tudnom kéne, mert ha megbántja vagy valami, akkor nem állok jót magamért.
- Persze! De azért még csak ismerkedünk. - mondta, de már a fellegben járt. Még sosem láttam ilyennek!
- Látom attól még odavagy érte. - közöltem vele a véleményem.
- Nem tetszik, ne képzelj bele semmit jó? Nincs semmi köztünk, és nem is lesz! - jelentette ki, mintha szent, és sérthetetlen lenne.
- Hát oké, de vigyázz vele, ki tudja milyen. - tanácsoltam neki.
- Nem kell engem félteni, tudok magamra vigyázni! - mosolygott. Rendben, de én azért figyelek. A helyes srácok nem mindig jó szándékúak. Ezután rendesen felöltöztem, olyan 7-ig még hülyültünk, majd megünnepeltük a szülinapomat. Rose-t meggyőzte anyu, hogy maradjon a nagy családi vacsira. Beszélgettünk, sztorizgattunk, mint egy bazi nagy szerető család, amibe Rose és Ratliff is beletartozott. Ez volt a világon a legjobb szülinapom! A Rose-tól kapott kulcstartót nézegettem elalvás előtt. Elgondolkoztam, hogy egy éve minden más volt, hogy egy éve nem hittem volna, hogy egy ilyen baráttal gazdagodom. Ő az akiért bármit megtennék, csakhogy boldog legyen. A világon ő az egyetlen, aki olyan, mint én. Akivel ugyanolyan baromságot csinálunk, ugyanúgy szekáljuk egymást, mintha testvérek lennénk, és ugyanúgy védjük is egymást. És persze a legfontosabb, hogy bízunk a másikban.
Minden napot együtt töltöttünk, egészen szilveszterig. Még mindig nem tudtuk mit csinálhatnánk, aztán eszembe jutott, hogy felléphetnénk, de rájöttem, hogy ez nem jó ötlet. Ha tudná a titkot akkor oké de így...
- Szerinted mit csináljunk? - kérdeztem Rose-t, miközben az ágyamon feküdtünk, és a plafont bámultuk.
- Nem tudom. Berúgunk. - nevetett. Jogos, ez egy jó terv.
- Oké, én benne vagyok, de hol? - kérdeztem.
- Tényleg? - nézett rám meglepődve. Nem egészen erre a válaszra várt, de aztán elmosolyodott. - Mit iszunk? Ja és kinél? Nálunk tuti, hogy nem jó, mert mindenki itthon fog nyomulni. - húzta a száját.
- Hmm mit is igyunk? Nem tudom, válassz te valamit! Hát... - gondolkoztam el, hol is lehetne. Itthon nem tudom mennyire engednék meg. De egy próbát megér. - Legyen nálunk! - ajánlottam fel.
- Tényleg? - csillogtak a szemei. - Amúgy meg nem engedem meg, hogy csak te vegyél piát! Én is veszek! - tiltakozott, mivel tudta, hogy képes lennék rá. A pénz nem akadály főleg, ha róla, vagy valaki olyanról van szó, akit szeretek. Erről jut eszembe. Végre megvettem a telókat. Ugyanolyat vettem, csak más színben, enyém fehér, övé fekete, és csináltattam hozzá tokot. Tuti, hogy a nyakamba fog ugrani, ha meglátja! Most oda is fogom adni neki! Feltápászkodtam, és előkotortam a rejtekhelyéről. Szép dobozba raktam, masnival díszítettem. Az én telómat is beleraktam, hogy ne vegye észre, amíg oda nem adom neki.
- Igen, tényleg, mindjárt megdumálom anyuval, de nem jöhetnek sokan! De mielőtt lemegyek, itt van még a karácsonyi ajándékod. Bocsi, hogy eddig vártam vele... Csak kicsit hosszadalmas volt. Remélem tetszik. - nyújtottam át neki.
- Enyém? - nézett rám kerek szemmel. Elkezdte kibontani, és mikor meglátta a telefont, egyszerűen tátva maradt a szája. - Ezt ÉN kapom? - csodálkozott. - Ezt nem fogadhatom el! Ez túl drága, és mondtam, hogy kapok telót aputól! Tartsd meg, én ilyen drága ajándékot nem fogadhatok el. - nyújtotta vissza. Bakker.
- Nem! - adtam vissza. - Ez a tied. És nézd. - mondtam, s kivettem belőle a másik telefont, mindkettőt megfordítottam, az enyémen az a felirat állt a tokon, hogy: My Girlfriend -----> . Az övén pedig ez: <----- My Boyfriend. Néztem az arcát, hogy amint meglátja, könnyekbe borul az arca, és el sem hiszi, ami épp vele történik. Becsukja a szemét, majd újra kinyitja, hátha csak álmodik. Aztán elmosolyodik. Tetszik neki. Igen, elég jól ismerem, hogy tudjam mire gondol. És olyan gyönyörű, mikor mosolyog. Az egész arca felderül. Rám nézett, én letöröltem a könnyeit, erre ő olyan hevesen ölelt meg, hogy hátradőltünk mind a ketten az ágyon. Megint érdekesen festettünk, elképzeltük, hogy nézhetünk most ki, mire nagy nevetésben törtünk ki. Bolond egy lány az fix.
- Köszönöm, te vagy a legjobb! - nézett a szemembe. Még eddig észre se vettem, milyen szép tengerkék szeme van!
- Nincs mit. - mondtam. - De szép szemed van! - dicsértem meg, mire ő rák vörös lett. Tipikus Rose.
- Ohh, köszi... - köszönte meg, s hátratolta a haját. Nem tudta mit mondjon, mivel állítása szerint, nem nagyon szoktak neki bókolni. Én ezt nehezen hiszem el. - Na jó ez már kicsit érdekes. - mondta h leszállt rólam, majd elkezdte meglesni mit tud a telónk. Az első dolga az volt, hogy beírja a számom, de ekkor simán kiadta a nevem. Kérdőn nézett rám. Mikor megvettem beleírtam az ő számát az enyémbe, és enyémet az övébe. Ráraktam pár közös képet kettőnkről, meg olyat is amin kb az egész család rajta van.
- Úgy vettem meg, hogy ingyen tudjuk hívni egymást, és pluszba még 5 számot amit te írhatsz be. Például a barátnőidét. - meséltem neki. - Na menjünk szóljunk anyunak mi lesz itt ma éjjel. - mondtam, karon fogtam, és lecipeltem.
- Anyuuuuuuuuuuuuuu! - kiáltottam.
- Igen, kicsim? - jött a konyhából a válasz, így arra vettük az irányt.
- Tarthatunk egy kis 'bulit' itthon? Nem lesz sok ember max 5-6 ember jön. És Rose mindegyikőjüket ismeri, nem lesz baj! - vetettem be mindent.
- Oké.
- Lécci, tudod nem szoktam ilyet... Várj. Azt mondtad oké? - lepődtem meg. Túl könnyű volt.
- Igen, nyugodtan, hiszen fiatalok vagytok még, bulizzatok csak! - mosolygott.
- Király vagy anyu! Imádlak! - hálálkodtam.
- Köszi Stormie! Ígérem vigyázunk a házra! - ígérte meg Rose. Ezután megterveztük az egész napot, anyuék elmentek, Rydel és Ratliff elmentek romantikázni, Riker és Rocky bulizni ment. Megvettük a piákat, volt itt minden: volt kóla, fanta, bor, bólé, Finlandia vodka, Royal vodka, Tequila, házi barackos pálesz, pezsgő, csipsz, popcorn, gyenge bacardi, sör, vodkanarancs, Jack Daniel's. Átjött Rose 3 legjobb barátnője: Elenour, Abby, és Amber, Amber pasija, Jack, és annak 2 haverja, Kevin, és Eric. Jack áthozta a piás társasát, így pár óra múlva mindenki padlón volt, én annyira nem. Rose teljesen kiütötte magát, rengeteget ivott a Finlandiából, folyton a karjaimba borult, egyszer puszit akart adni, aztán félig a számra adta a balga. Rengeteget hülyült az egész társaság, El, és Abby józanok maradtak, aligha ittak, de élvezték a bulit. Mikor éjfélt ütött az óra tűzijátékoztunk, táncoltunk, Rose főleg velem, Meg vagy százszor elmondta, hogy boldog új évet Best Friend! Aztán olyan 2 körül elkísértük őket egy darabon, aztán megvártuk velük az éjjelit.
- Biztos, hogy nem lesz baja? - kérdezte Abby.
- Nyugi, majd én vigyázok rá. Jó kezekben van. - bizonygattam.
- Oké, örülünk, hogy megismerhettük végre a híres Ross-t. - nevetett. - Látom, hogy tényleg jó srác vagy, ne bántsd meg, oké?
- Vagy kitapossuk a beledet is! - mondta El. Amilyen kicsik, olyan harciasak. Felraktuk, őket az éjjelire, mi meg hazaindultunk. Kettesben maradtunk Rose-zal. Most, hogy ennyit ivott, nem vihettem haza, hiába lakik itt, az apja így nem láthatja, tehát itt maradt és beszélgettünk. Most jöttem csak rá, hogy mennyi mindent nem tudok róla. Elmesélte miket élt át 7-8.-ban, hogy a szülei veszekedtek, anyja alkoholista lett, hogy aztán a szülei elváltak, hogy a nagyija meghalt, majd az anyja öngyilkos lett... Elmesélte, hogy egyetlen egy srác volt neki, senki más, ő volt a legjobb barátja, de elveszítette. A suliban se hagyták békén, pokol volt neki a suli, de aztán jött Abby, és kihúzta a szarból. Rengeteg barátot veszített el. Szegény Rose-t, annyi fájdalom érte, soha nem gondoltam volna róla. Hiszen ő mindig mosolyog, egy életvidám csajszi. Már kezdem egyre jobban érteni miért hatódik meg olyan könnyen, és, hogy miért örül minden kis apróságnak. Szeretet kell neki, látom a szemeiben. Hát én itt vagyok, bennem nem fog csalódni! Megígértem neki, hogy örökké itt leszek neki, és én nem szegem meg a szavam! Miközben elgondolkodtam elaludt a karjaimban. Nagyon aranyos amikor alszik! Muszáj pihennie, így befektettem mellém az ágyba, és néztem ahogy alszik. Néztem, míg az én szemeim is le nem csukódtak. Reggel arra ébredtem, hogy valaki bökdös.
- Álomszuszék! - mondta kávéval a kezében. - Ébresztő!
- Mi van? - kérdeztem álmosan.
- Semmi csak kíváncsi voltam, miért fekszem melletted, és miért nem emlékszem szarra sem. - mondta. Tehát ha valami olyasmit tettem, amivel megbántottalak, vagy akármi, bocs. Ja és akármit is mondtam, semmi nem igaz, részegen hülyébb vagyok, mint általában. Nem kell komolyan venni ám! - mosolygott. Nem emlékszik arra, hogy elmesélte nekem a fél életét... Talán nem is akarta, csak a pia szedte ki belőle...
- Hát, nem tettél semmit olyat, és nyugi, nem volt semmi különös. - mondtam.
- Na megyek haza. - állt fel, de majdnem összeesett, de gyorsan megfogtam.
- Előbb egyél valamit, jó? Ülj le hozok valamit. - mondtam, s gyorsan összedobtam neki egy reggelit, majd átkísértem. Nekem másnap el kellett utaznom, míg végül egyik nap, mikor hazajöttem, Rose-nak aznap pont sulija volt Rocky mondta, hogy Rose azt üzente, hogy menjek át amint otthon vagyok. Rég nem láttam, tuti hiányzom neki. Így hát rögtön átmentem hozzá, nagy mosollyal becsöngettem, hamar kinyitotta az ajtót, s egy újságot nyomott a képembe. Néztem, míg végül rájöttem min akadt ki annyira. Az R5 volt benne, az újság címlapján meg én, a Teen Beach Movie, főszereplőjeként. Hogy került hozzá egy ilyen újság?
- Megmagyaráznád mégis mit jelentsen ez? - kérdezte dühösen. Hát ez elcsesztem. De honnan a fenéből jött rá? Hogyan? - Azt kérdeztem mit jelentsen ez? - kérdezte még dühösebben. El kellett volna mondanom neki, de már mindegy. Lehet, most mindent elszúrtam...
- Azt hiszem a bátyám kicsit féltékeny... - mondtam Rose-nak. Rose-nak más valaki jön be. Ez ciki.
- Még csak nem is ismerem! Így senkivel nem jönnék össze. - érvelt teljesen komolyan, de láttam rajta, hogy szívesen megismerné közelebbről.
- Akkor nem megyünk moziba se? - kérdezte szomorúan Riker.
- De elmegyünk, de megmondtam, hogy ez NEM lesz randi. - szögezte le, de hiába a tökfej bátyám nem fogja fel, túl boldog ahhoz. Sóhajtottam egyet. Fárasztóak tudnak lenni.
- És rendes? - kérdeztem, mert mégiscsak tudnom kéne, mert ha megbántja vagy valami, akkor nem állok jót magamért.
- Persze! De azért még csak ismerkedünk. - mondta, de már a fellegben járt. Még sosem láttam ilyennek!
- Látom attól még odavagy érte. - közöltem vele a véleményem.
- Nem tetszik, ne képzelj bele semmit jó? Nincs semmi köztünk, és nem is lesz! - jelentette ki, mintha szent, és sérthetetlen lenne.
- Hát oké, de vigyázz vele, ki tudja milyen. - tanácsoltam neki.
- Nem kell engem félteni, tudok magamra vigyázni! - mosolygott. Rendben, de én azért figyelek. A helyes srácok nem mindig jó szándékúak. Ezután rendesen felöltöztem, olyan 7-ig még hülyültünk, majd megünnepeltük a szülinapomat. Rose-t meggyőzte anyu, hogy maradjon a nagy családi vacsira. Beszélgettünk, sztorizgattunk, mint egy bazi nagy szerető család, amibe Rose és Ratliff is beletartozott. Ez volt a világon a legjobb szülinapom! A Rose-tól kapott kulcstartót nézegettem elalvás előtt. Elgondolkoztam, hogy egy éve minden más volt, hogy egy éve nem hittem volna, hogy egy ilyen baráttal gazdagodom. Ő az akiért bármit megtennék, csakhogy boldog legyen. A világon ő az egyetlen, aki olyan, mint én. Akivel ugyanolyan baromságot csinálunk, ugyanúgy szekáljuk egymást, mintha testvérek lennénk, és ugyanúgy védjük is egymást. És persze a legfontosabb, hogy bízunk a másikban.
Minden napot együtt töltöttünk, egészen szilveszterig. Még mindig nem tudtuk mit csinálhatnánk, aztán eszembe jutott, hogy felléphetnénk, de rájöttem, hogy ez nem jó ötlet. Ha tudná a titkot akkor oké de így...
- Szerinted mit csináljunk? - kérdeztem Rose-t, miközben az ágyamon feküdtünk, és a plafont bámultuk.
- Nem tudom. Berúgunk. - nevetett. Jogos, ez egy jó terv.
- Oké, én benne vagyok, de hol? - kérdeztem.
- Tényleg? - nézett rám meglepődve. Nem egészen erre a válaszra várt, de aztán elmosolyodott. - Mit iszunk? Ja és kinél? Nálunk tuti, hogy nem jó, mert mindenki itthon fog nyomulni. - húzta a száját.
- Hmm mit is igyunk? Nem tudom, válassz te valamit! Hát... - gondolkoztam el, hol is lehetne. Itthon nem tudom mennyire engednék meg. De egy próbát megér. - Legyen nálunk! - ajánlottam fel.
- Tényleg? - csillogtak a szemei. - Amúgy meg nem engedem meg, hogy csak te vegyél piát! Én is veszek! - tiltakozott, mivel tudta, hogy képes lennék rá. A pénz nem akadály főleg, ha róla, vagy valaki olyanról van szó, akit szeretek. Erről jut eszembe. Végre megvettem a telókat. Ugyanolyat vettem, csak más színben, enyém fehér, övé fekete, és csináltattam hozzá tokot. Tuti, hogy a nyakamba fog ugrani, ha meglátja! Most oda is fogom adni neki! Feltápászkodtam, és előkotortam a rejtekhelyéről. Szép dobozba raktam, masnival díszítettem. Az én telómat is beleraktam, hogy ne vegye észre, amíg oda nem adom neki.
- Igen, tényleg, mindjárt megdumálom anyuval, de nem jöhetnek sokan! De mielőtt lemegyek, itt van még a karácsonyi ajándékod. Bocsi, hogy eddig vártam vele... Csak kicsit hosszadalmas volt. Remélem tetszik. - nyújtottam át neki.
- Enyém? - nézett rám kerek szemmel. Elkezdte kibontani, és mikor meglátta a telefont, egyszerűen tátva maradt a szája. - Ezt ÉN kapom? - csodálkozott. - Ezt nem fogadhatom el! Ez túl drága, és mondtam, hogy kapok telót aputól! Tartsd meg, én ilyen drága ajándékot nem fogadhatok el. - nyújtotta vissza. Bakker.
- Nem! - adtam vissza. - Ez a tied. És nézd. - mondtam, s kivettem belőle a másik telefont, mindkettőt megfordítottam, az enyémen az a felirat állt a tokon, hogy: My Girlfriend -----> . Az övén pedig ez: <----- My Boyfriend. Néztem az arcát, hogy amint meglátja, könnyekbe borul az arca, és el sem hiszi, ami épp vele történik. Becsukja a szemét, majd újra kinyitja, hátha csak álmodik. Aztán elmosolyodik. Tetszik neki. Igen, elég jól ismerem, hogy tudjam mire gondol. És olyan gyönyörű, mikor mosolyog. Az egész arca felderül. Rám nézett, én letöröltem a könnyeit, erre ő olyan hevesen ölelt meg, hogy hátradőltünk mind a ketten az ágyon. Megint érdekesen festettünk, elképzeltük, hogy nézhetünk most ki, mire nagy nevetésben törtünk ki. Bolond egy lány az fix.
- Köszönöm, te vagy a legjobb! - nézett a szemembe. Még eddig észre se vettem, milyen szép tengerkék szeme van!
- Nincs mit. - mondtam. - De szép szemed van! - dicsértem meg, mire ő rák vörös lett. Tipikus Rose.
- Ohh, köszi... - köszönte meg, s hátratolta a haját. Nem tudta mit mondjon, mivel állítása szerint, nem nagyon szoktak neki bókolni. Én ezt nehezen hiszem el. - Na jó ez már kicsit érdekes. - mondta h leszállt rólam, majd elkezdte meglesni mit tud a telónk. Az első dolga az volt, hogy beírja a számom, de ekkor simán kiadta a nevem. Kérdőn nézett rám. Mikor megvettem beleírtam az ő számát az enyémbe, és enyémet az övébe. Ráraktam pár közös képet kettőnkről, meg olyat is amin kb az egész család rajta van.
- Úgy vettem meg, hogy ingyen tudjuk hívni egymást, és pluszba még 5 számot amit te írhatsz be. Például a barátnőidét. - meséltem neki. - Na menjünk szóljunk anyunak mi lesz itt ma éjjel. - mondtam, karon fogtam, és lecipeltem.
- Anyuuuuuuuuuuuuuu! - kiáltottam.
- Igen, kicsim? - jött a konyhából a válasz, így arra vettük az irányt.
- Tarthatunk egy kis 'bulit' itthon? Nem lesz sok ember max 5-6 ember jön. És Rose mindegyikőjüket ismeri, nem lesz baj! - vetettem be mindent.
- Oké.
- Lécci, tudod nem szoktam ilyet... Várj. Azt mondtad oké? - lepődtem meg. Túl könnyű volt.
- Igen, nyugodtan, hiszen fiatalok vagytok még, bulizzatok csak! - mosolygott.
- Király vagy anyu! Imádlak! - hálálkodtam.
- Köszi Stormie! Ígérem vigyázunk a házra! - ígérte meg Rose. Ezután megterveztük az egész napot, anyuék elmentek, Rydel és Ratliff elmentek romantikázni, Riker és Rocky bulizni ment. Megvettük a piákat, volt itt minden: volt kóla, fanta, bor, bólé, Finlandia vodka, Royal vodka, Tequila, házi barackos pálesz, pezsgő, csipsz, popcorn, gyenge bacardi, sör, vodkanarancs, Jack Daniel's. Átjött Rose 3 legjobb barátnője: Elenour, Abby, és Amber, Amber pasija, Jack, és annak 2 haverja, Kevin, és Eric. Jack áthozta a piás társasát, így pár óra múlva mindenki padlón volt, én annyira nem. Rose teljesen kiütötte magát, rengeteget ivott a Finlandiából, folyton a karjaimba borult, egyszer puszit akart adni, aztán félig a számra adta a balga. Rengeteget hülyült az egész társaság, El, és Abby józanok maradtak, aligha ittak, de élvezték a bulit. Mikor éjfélt ütött az óra tűzijátékoztunk, táncoltunk, Rose főleg velem, Meg vagy százszor elmondta, hogy boldog új évet Best Friend! Aztán olyan 2 körül elkísértük őket egy darabon, aztán megvártuk velük az éjjelit.
- Biztos, hogy nem lesz baja? - kérdezte Abby.
- Nyugi, majd én vigyázok rá. Jó kezekben van. - bizonygattam.
- Oké, örülünk, hogy megismerhettük végre a híres Ross-t. - nevetett. - Látom, hogy tényleg jó srác vagy, ne bántsd meg, oké?
- Vagy kitapossuk a beledet is! - mondta El. Amilyen kicsik, olyan harciasak. Felraktuk, őket az éjjelire, mi meg hazaindultunk. Kettesben maradtunk Rose-zal. Most, hogy ennyit ivott, nem vihettem haza, hiába lakik itt, az apja így nem láthatja, tehát itt maradt és beszélgettünk. Most jöttem csak rá, hogy mennyi mindent nem tudok róla. Elmesélte miket élt át 7-8.-ban, hogy a szülei veszekedtek, anyja alkoholista lett, hogy aztán a szülei elváltak, hogy a nagyija meghalt, majd az anyja öngyilkos lett... Elmesélte, hogy egyetlen egy srác volt neki, senki más, ő volt a legjobb barátja, de elveszítette. A suliban se hagyták békén, pokol volt neki a suli, de aztán jött Abby, és kihúzta a szarból. Rengeteg barátot veszített el. Szegény Rose-t, annyi fájdalom érte, soha nem gondoltam volna róla. Hiszen ő mindig mosolyog, egy életvidám csajszi. Már kezdem egyre jobban érteni miért hatódik meg olyan könnyen, és, hogy miért örül minden kis apróságnak. Szeretet kell neki, látom a szemeiben. Hát én itt vagyok, bennem nem fog csalódni! Megígértem neki, hogy örökké itt leszek neki, és én nem szegem meg a szavam! Miközben elgondolkodtam elaludt a karjaimban. Nagyon aranyos amikor alszik! Muszáj pihennie, így befektettem mellém az ágyba, és néztem ahogy alszik. Néztem, míg az én szemeim is le nem csukódtak. Reggel arra ébredtem, hogy valaki bökdös.
- Álomszuszék! - mondta kávéval a kezében. - Ébresztő!
- Mi van? - kérdeztem álmosan.
- Semmi csak kíváncsi voltam, miért fekszem melletted, és miért nem emlékszem szarra sem. - mondta. Tehát ha valami olyasmit tettem, amivel megbántottalak, vagy akármi, bocs. Ja és akármit is mondtam, semmi nem igaz, részegen hülyébb vagyok, mint általában. Nem kell komolyan venni ám! - mosolygott. Nem emlékszik arra, hogy elmesélte nekem a fél életét... Talán nem is akarta, csak a pia szedte ki belőle...
- Hát, nem tettél semmit olyat, és nyugi, nem volt semmi különös. - mondtam.
- Na megyek haza. - állt fel, de majdnem összeesett, de gyorsan megfogtam.
- Előbb egyél valamit, jó? Ülj le hozok valamit. - mondtam, s gyorsan összedobtam neki egy reggelit, majd átkísértem. Nekem másnap el kellett utaznom, míg végül egyik nap, mikor hazajöttem, Rose-nak aznap pont sulija volt Rocky mondta, hogy Rose azt üzente, hogy menjek át amint otthon vagyok. Rég nem láttam, tuti hiányzom neki. Így hát rögtön átmentem hozzá, nagy mosollyal becsöngettem, hamar kinyitotta az ajtót, s egy újságot nyomott a képembe. Néztem, míg végül rájöttem min akadt ki annyira. Az R5 volt benne, az újság címlapján meg én, a Teen Beach Movie, főszereplőjeként. Hogy került hozzá egy ilyen újság?
- Megmagyaráznád mégis mit jelentsen ez? - kérdezte dühösen. Hát ez elcsesztem. De honnan a fenéből jött rá? Hogyan? - Azt kérdeztem mit jelentsen ez? - kérdezte még dühösebben. El kellett volna mondanom neki, de már mindegy. Lehet, most mindent elszúrtam...
