3. Fejezet

Ezer bocsánat, hogy csak most raktam fel, de szarakodott a telón a netem, és mikor fel akartam rakni a fele elveszett, és nem találtam meg azt sem ami megvan. Remélem mindenki felköszöntötte Rosst, mert most volt 29-én a szülinapja! :33 Remélem tetszik az új rész, a kövi Ross szemszögéből lesz majd. Boldog új évet, és kellemes olvasást mindenkinek! ^^ <3

Ismerkedés

- Jónapot! Rendeltem neten egy jegyet a jövő hétvégi Hip Hop Allstarsra, Rosemary Styson néven. - mondtam a pénztárosnak. Annyira fel vagyok dobva! 1 hét és végre láthatom a legnagyobbakat! De a lelkesedésem nem tartott sokáig...
- Sajnálom hölgyem, de nincs ilyen nevű megrendelés. - közölte a nő.
- Ez biztos valami tévedés lehet. Megnézné kérem újra? - kértem még viszonylag nyugodt állapotban. Figyeltem, ahogy pötyög a gépen, kezdtem ideges lenni. A másodpercek óráknak tűntek. A mögöttem lévők is már türelmetlenkedtek.
- Nincs. Biztos, hogy elküldte? - kérdezte. Nem, viccből állok itt és kérem a jegyet...
- Igen! És maradt még esetleg jegy? - kérdeztem, habár lehetetlen próbálkozásnak tűnt.
- Már 3 hónapja elfogyott. - ahogy sejtettem. Most mihez kezdjek? 4 hónapja erre a hétvégére várok, már minden meg van beszélve Ellel erre azt mondja, meg se rendeltem a jegyet? Hátranéztem a sorra, és úgy döntöttem, nem verem ki a balhét. Biztos elgépeltem vagy valami..
- Hát köszönöm, viszlát. - s azzal elviharzottam, aminek a mögöttem lévő kisebb tömeg nagyon örült. Odamentem Rosshoz, aki kinn várt rám, a felismerhetetlenségig bebugyolálva: fején sapka, a szájáig felhúzva a sál, nagy kabát, mint valami eszkimó. Elég nagy röhögőgörcsben törtem ki, mikor megláttam ma reggel a ház előtt.
- Na mi történt? - kérdezte. Gondolom észrevette az arckifejezésemet, ami ilyenkor nem éppen szexi.
- Azt mondta, hogy nincs a nevemen megrendelés, és hogy valamit elgépeltem vagy csak nem küldtem el. Jegy meg nincs, már hónapokkal ezelőtt elfogyott. Tehát nagy szarban vagyok. - közöltem vele a tényállást miközben megindultunk a kocsihoz, ahol Riker várt minket. Mikor meghallotta, hogy megyünk valahova Ross-szal, ő rögtön felajánlotta, hogy elvisz minket. Persze ő is talpig bebugyolálva. Ne is mondd..
- Sehol nincs jegy? Nem tudsz szerezni? - tudakolta Ross.
- Ugyan, nagy szerencse kell ahhoz, és az valahogy nem kedvel engem. Már kimutatta nem tetszését felém. Pedig erre vártam hónapok óta erre ez történik! - görbült le a szám.
- Na nyugi, majd kitalálunk valamit. - mosolygott rám. Ez kicsit megnyugtatott. Habár még mindig le voltam törve. - Jövőre is lesz nem? Majd arra elmész.
- De nem ugyanazok lesznek! A mostaniba minden nagy ott van: David Guetta, Avicii, Skrillex, Dj Fresh, Flo Rida, Wiz Khalifa, Lil Wayne, Martin Garrix, Kanye West, Dj Antonie, Honey Cocaine és még egy csomóan, akik számítanak, dj-k, rapperek. Pedig elküldtem a megrendelést! Akkor meg mi lehet a gond? - panaszkodtam mire Ross egy puszit nyomott az arcomra. - Ezt mért kaptam? - lepődtem meg.
- Azért, hogy felvidulj. - mondta s kinyitotta nekem a kocsiajtót.
- Na mi történt? Mért kell vigasztaló puszi? - tudakolta Riker.
- Valami gond volt a jegy rendeléssel így most nem tud elmenni a koncertre. De valahogy megoldjuk. - vázolta fel a dolgokat Ross.
- Ohh.. az nem jó! De úgy tudom jövőre is lesz nem? - kérdezte ő is. Látszik, hogy testvérek.
- Inkább hagyjuk, és induljunk haza. Rose átjössz? - fordult felém Ross.
- Aha. - mosolyodtam el. Ahogy ismerem biztos valami hülyeségre készül. Most mivel fog előrukkolni? Egész úton gondolkodtam, s ekkor jöttem rá, hogy még nem is voltam Ross szobájában! Na majd ma meglesem. Riker csak kidobott minket a ház előtt, mert el kellett mennie Stormieéknak segíteni bevásárolni, így ketten voltunk abban a bazi nagy lakásban.
- Tudod min gondolkodtam? - kérdeztem Rosstól.
- Nem tudom, min? - kezdett vetkőzni.
- Azon, hogy milyen is lehet egy hozzád hasonló srác szobája. Biztos tök nagy, és tök sok minden van benne. - mondtam közbe lestem az arckifejezését.
- Semmi különös nincs benne, koszos, kupis és totál fiús. - válaszolta. Mintha picit ideges lenne.
- Nem baj, ha kupis, attól még megnézhetem, nem? - s a szobája felé vettem az irányt.
- Ne! Ne menj be! - kiáltott mire én kérdőn néztem rá. Nem értem, mért ne nézhetném meg. Csak nem titkol valamit? Amióta megemlítettem a szobáját, tök furi.
- Miért ne? - kérdeztem meglepetten.
- A-azért mert ööö... mint mondtam kupi van, szinte be se lehet menni! Inkább... üljünk le a társalgóban! - mondta s leültetett mellé.
- Nem - álltam fel - én kíváncsi vagyok a szobádra. Nálam sincs rend. - nevettem.
- Ooooké akkor várj itt, gyorsan összepakolok. - mondta majd felrohant az emeletre. Mennyi energia van ebben a srácban! Kb 2 perc múlva felsétáltam, pont mikor Ross kikukucskált az ajtón. Észrevett, kitárta előttem az ajtót, s előreengedett. Majdnem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Jobbra egy szekrénysor húzódott a falnál, tudod olyan, aminek az ajtaját oldalra lehet csak csúsztatni. Ezelőtt egy sárga ágynemű fedte be a nagy franciaágyat, ami előtt egy nagy plazma tv volt, de hatalmas! A sárga falakon poszterek lógtak; hol 1 Direction, hol valami hokicsapat, hol Britney, hol pedig ő egy kutyával, vagy Rikerékkel. A tv mellett a sarokba egy íróasztal állt rajta pár könyvvel, laptoppal, telóval, meg egy üveg kólával. Ahhoz képest ahogy beharangozta, hogy be se lehet jönni, 3 perc alatt, elég jól megcsinálta. Lehuppantam az ágyra, majd elfeküdtem. Baromi kényelmes volt!

- Ha megbocsátasz, aludni szeretnék. Szólj a cselédnek, hogy ne zavarjon! - játszottam a gazdag hercegnőt. Persze Ross vette az adást.

- Igenis mylady, de előbb még mondanom kell önnek valami fontosat. -szólt.

- Jól van, de gyorsan mondja. - utasítottam. Lassan hozzám sétált, mire én felültem. Ross leült mellém, pár másodpercig mélyen egymás szemébe néztünk, majd hirtelen megszólalt:

- Nézd! - mutatott a pólómra, én meg lenéztem, mire ő megpöckölte az orromat.

- Most komolyan? - háborodtam fel, mire nagy pöckölés csatát indítottunk. A vége az lett, hogy bevertem a fejem az ágyba, ő meg a térdét, így mindketten fájlaltuk valaminket. De ez sem rendített el minket a célunktól, hogy bosszút álljunk a pöckölésért, viszont nem vettük észre, hogy nem vagyunk egyedül a lakásban, így a harcunk közbe benyitott Rydel, mire mi hirtelen lefagytunk. Ross lába majdnem a számban volt, én épp az ujjait próbáltam kitörni, mikor ő meg belekönyökölt a bordáimba. Mondhatni a "legjobbkor" jött be. Döbbent arckifejezésén látszott, hogy nem igazán erre számított.

- Öö megzavartam valamit? - kérdezte kerek szemmel.

- Nem, dehogy! - szóltunk egyszerre. Bevallom ez kicsit félelmetes volt.

- Huha, ez kissé rémisztő volt. De örüljetek, hogy csak én jöttem haza. - mondta, s mikor kinyithattuk volna a szánkat, megállított minket. - Nem kell magyarázkodni, tudjátok mit? Nem láttam semmit jó? - kérdezte Rydel nagyot sejthetően. Tuti, hogy félreértette! Basszus!

- Mi csak pöcköltük egymást semmi más. Csak barátok vagyunk! - mondtam, de elég gyenge érv volt. Na mindegy.

- Pontosan, én csak fel akartam vidítani, mert nem tud elmenni a koncertre amit hónapok óta várt, valami géphiba miatt. - magyarázta neki Ross. Közben próbáltunk valami értelmes pózba rendeződni.

- Értem. Milyen koncert? - tudakolta Rydel.

- Hip hop allstars, jövő hétvégén lesz. - válaszolta Ross.

- Minden jegy elfogyott?

- Aha. Már 3 hónapja. - mondtam.

- Ohh, az tényleg nem jó. Valakinek nincs fölös jegye? - kérdezte.

- Nincs. Barátnőmmel mennénk. - válaszoltam.

- Akkor tényleg nincs mit tenni. - mondta Rydel, majd leült mellém. - Ne búsúlj, sok koncert lesz még! Ne add fel! - bíztatott.

- Ari vagy köszi! - öleltem meg. - Na jó megyek, még segítenem kell apunak, meg tanulnom is kéne, holnap suli. - húztam a számat. Olyan gyorsan telik a hétvége, mintha csak tegnap mentünk volna vásárolni a csajokkal, holnap meg már hétfő...

- Milyen szar valakinek... - kezdett el cukkolni megint Ross.

- Ne akard, hogy olyat tegyek, amit később megbánok! - figyelmeztettem Rosst.

- Húú, de félek! - mondta rémült arccal.

- Te akartad... - mondtam s elkezdtem csikizni, erre ő hanyatt dőlt a röhögéstől, rúgkapált, hátha abbahagyom.

- Na én inkább megyek mielőtt még megölitek egymást. - szólt Rydel, s kiment, majd becsukta maga mögött az ajtót. Mi meg tovább folytattuk egymás kínzását. Miután mindketten kifáradtunk, elterültünk az ágyon lihegve. Pár percig így maradtunk, majd Ross megtörte a csendet.

- Mért hiszi azt mindenki, hogy járunk? - kérdezte

- Nem tudom, én imádlak, de csak barátként. - mondtam.

- Én is, nem tudnálak elképzelni a csajomként, sokkal jobb így, ahogy vagyunk. Meg amúgy sem vagyunk szerelmesek egymásba nem igaz? - kérdezte.

- De teljesen egyetértek. - értettem vele egyet. - Legjobb barátok örökre! - nyújtottam a kezem egy ötösért.

- Úgy van! Örökre! - adott pacsit.

- Na jó tényleg mennem kell. - ültem fel.

- Oké, majd még úgyis talizunk. - mondta Ross. Kikísért, én meg amint hazaértem nekiálltam a tanulásnak, vagyis megnéztem miből kéne tanulni. Átolvasgattam a törit, az irodalmat, majd úgy döntöttem ennyi elég lesz.

Ahogy közeledett a hétvége, annál letörtebb voltam. El sem tudott nekem jegyet szerezni, így valszeg egyedül megy. Végül 1 nappal a koncert előtt, felhívott suli után Ross, hogy menjek át hozzájuk. Pesze az anyja meg sem lepődött, hogy már megint itt vagyok. Sőt örült is nekem, tök aranyos. Mindig kapok tőle egy nagy puszit meg ölelést. Tehát a mai nap is ugyanolyan volt, mint a többi. Megnéztünk egy vígjátékot, amin nagyokat szakadtunk. A film végén odaszaladt az asztalához, kivett valamit, majd megállt előttem.

- Nem volt könnyű megszerezni, de azt hiszem ez téged illet. - mondta s odanyújtott nekem egy borítékot. Mikor kibontottam, egy jegy volt benne, még hozzá a holnapi Hip Hop allstarsra!! 

- Ezt el se hiszem! - ugrándoztam. - Hogy a..? Mindegy. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Imádlak! - ugrottam Ross nyakába. Úristen, de örülök neki!

- Tudtam, hogy valahogy így reagálsz majd. - mondta. Egy nagy puszit nyomtam az arcára, mire elvigyorodott. Most nagyon örül a fejének.

- Mert te mindent tudsz. - mosolyogtam rá.

- Hát igen. - mondta emel fővel, megböktem, hogy észhez térjen.

- Alig tudom elhinni, hogy szereztél nekem jegyet! - mondtam. - Te vagy a legjobb! - öleltem meg.

Másnap reggel egész nap jó kedvem volt, mindenkinek adtam egy nagy ölelést, vigyorral a képemen rajzoltam rajzórán, egész nap arra vártam, hogy talizzak Ellel, és nekivágjunk a bulinak! Még a bunkó portástól is mosollyal az arcomon köszöntem el, mikor kiléptem a kapun. És végül eljött a várva várt pillanat ott voltunk már 7kor a bejáratnál, habár még egy óra volt kapunyitásig. Az előtérig bemehettünk ott várakoztunk. Jött még El haverja Alec, ő hozott magával egy csajt, Tamarát, aki nyert jegyet a neten. De Alec túl jól elvolt Tamarával, így aligha szóltak hozzánk. Elnek mondtam, hogy szarja le, elvagyunk mi ketten is, de mégiscsak a haverja... Aztán kiküldtek mindenkit a securityk, de amíg mi öltöztünk (vagyis csak El, mert én fél perc alatt végeztem) összehaverkodtunk az egyikkel. Nagyon nagyarc volt! De sajnos így is ott kellett fagyoskodnunk, amíg 8 órát nem ütött az óra. A security kinyitotta az ajtót mi meg már örültünk, hogy végre mehetünk erre csak elkérték a személyinket.

- Bemehettek..... később. - viccelődött az őr.

- A humorzsák.. - mondtam Elnek.

- Az. - válaszolt.

Végre kinyitottak a kaput, mi gyorsan lestoppoltuk az elsősort, 9ig nézelődtünk, vannak-e jó pasik, akikkel lehet ismerkedni. Volt egy fullcapes srác, akivel mindig összeakadt a tekintetünk, aki a haverjával volt (az csúnya volt) nem nézett ki rosszul, aztán levette a sapiját. xd Megmutattam Elnek, aztán valami csodafolytán észrevették Alecék, hogy mi is létezünk, és Tamara pont meghallotta, hogy arról a srácról beszélünk.

- Mi van csak nem tetszik? - kérdezte Tamara.

- De tetszik neki! - vágta rá Elenour.

- Idehívjam? - kérdezte Alec.

- Még csak az kéne! Nem tetszik! - tiltakoztam. Meghalok, ha idehívja.

- De idehívjuk neked. - s már indultak is.

- Ne!!!!! - tiltakoztam, de nem ért semmit. - Én megöllek El, megöllek! - néztem rá szúrós szemmel. De ő csak röhögött. Nemsokára visszajöttek.

- Azt mondták majd később. - mondta Tami.

- Az egyik azt mondta, hogy vele ilyen még nem történt. Mekkora csicska már! - nevetett.

- Kajak? - nevetett El. Ez tényleg ciki.

Pár percig hanyagoltuk a témát, aztán megin összeakadt a tekintetünk.

- Hát ez most komoly? De idegesítő! - panaszkodtam Elnek.

- Mi van megint összeakadt a szemetek? - röhögött.

- Ne akard tudni mit kapj be! Mázli, hogy nem jöttek ide! - mondtam.

- Odamenjünk és megkérdezzük megint? - kezdett bele Tami. Hát beszarok...

- Ne! Nem tetszik! - próbáltam lebeszélni.

- De nyugodtan elmondhatod. Idehívom őket! - mondta Tami. Jól van akkor, hogy  ne csak engem szivassanak, ezért benyögtem:

- Elnek meg a haverja tetszik.

- Pfúúj, dehogy! - tiltakozott.

- De-de ne tagadd! - csak azért se ússza meg.

- Oké, akkor megyünk. - szólt Tamara.

- NEEEEE! - kiáltott El.

- Hahaha! Ne csak engem szivassanak már! - mosolyogtam. De végül nem lett semmi belőle. Nem jöttek ide szerencsére. Ekkor végre idő volt, kezdődött, de elsőnek valami fos volt, asszem Dj Blend vagy ki a rák. Utána kezdődött csak az igazi buli. Rohadt jól éreztük magunkat, mikor épp Tyga ment, éreztem, hogy valaki megfogja az oldalamat, lökdös, meg kb lefogdos, hátranézek, egy totál részeg csaj volt az, megijedtem, hogy esetleg lezbi, és mindjárt lekap, de rámnézett, meg fogta a kezem felemelte, és elkezdte ide-oda rángatni.

- Gyerünk - kiáltotta nekem a csaj. Én csak néztem ilyenkor mi van. El persze csak röhögött az egészen. Aztán mikor Skrillex ment, a könyökével fejbevágott, csúnyán ránéztem erre elkezdi:

- De aranyos kislány! - mutatott a barátnőjének. - Örökbefogadhatlak? - ujjongott, meg se várta a válaszom, de mondta tovább - Mostmár a hugom vagy! - ölelt meg. Mindjárt adok én neked olyan kislányt... Pár perc múlva Dizzy Wright lépett a szinpadra, s mikor megállt vizet inni (egyik hosszú szám után), - amit ki is köpött a szinpad elé, ahol a fotósok mászkáltak -, a maradék vizet a flakonból ránköntötte! Egymásra néztünk Elenourral, aki szintén kiakadt az eseten. Persze a 2 részeg csaj nem hagyhatta ezt szó nélkül. Sorolom a reakciókat:

Részeg csaj:

- Juuuj, Dizzy Wright vize! Úristen! - kiáltott szinte elélvezve.

Részeg csaj barátnője:

- Azta rohadt, fúúj bazd meg, Dizzy vize! Barom! - mint látod kultúráltan fejezte ki magát.

Aztán Elnek nagyon fájt már a lába, ezért elmentünk leülni hátra, pedig pont Avicii volt a színpadon, így ülve tomboltunk rá. Atom nagy bulit csapott fél perc alatt! Épp nagyba éneklem a You make me-t, mikor meglátom a sapis srácot, pár sorral lejjebb, egyedül! Azon gondolkodtam, hogy úgysem csináltam még hülyeséget koncerten, most itt az idő.

- El, nézz oda! - mutattam lefelé. - Ott a sapis srác. Odamegyünk ismerkedni? - mosolyogtam.

- Hát te hülye vagy! Felőlem, de te mész elől! - mondta El.

- Akkor nem. - mondtam, de fél perc múlva meggondoltam magam. - Menjünk!

- Oké, menj előre! - utasított. Elindultam, közben remegtem, mint a kocsonya. Leültem a sapis srác mellé, aki épp telózott.

- Szia, mizu? - kérdeztem tőle. Láthatóan meg volt lepve, ezért kicsit lassan válaszolt.

- Szia, semmi különös. Öö veled? - kérdezett vissza.

- Semmi, láttuk, hogy egyedül vagy, gondoltuk idejövünk. - mondtam, de nem igazán válaszolt semmit. Gondolkoztam mit kérdezhetnék tőle, aztán rájöttem. - Hogy tetszik Kanye West?

- Szeretem, voltam pár koncertjén. - válaszolta.

- Értem. - mondtam. Mostmár tényleg kifújtam, nem tudtam mit kérdezzek.

- Hogy hívnak? - kérdezte El. Erre a kérdésre persze nem gondoltam.

- Jake vagyok. - közben valakinek smsezett.

- James? - kérdezett vissza El.

- Nem, Jake. J-A-K-E! - mutogatta a betűket.

- Jaaa értem. És milyen Jake vagy?

- Steven. Jake Steven.

- Ahha. - ennyi volt a beszélgetés. Már késő volt, menni akartunk, elköszöntünk tőle. Már a kijáratnál voltunk, épp öltöztünk Alecékkal, mikor láttam, hogy a sapis haverja nagyon nézeget minket, majd megjelent a sapis is. Azt hittük utánunk jönnek, de végül mégse. Nagy nehezen hazajutottunk éjszakaival, megkerestük Jake-t facen, kiderült, hogy a barátnőjének azt osztálytársa. El bejelölte, én csak írtam neki. Nem válaszolt, nem igazolt vissza. Bunkó paraszt. Végül gyorsan eltelt ez a hétvége is, s kezdődött újra a hét. De mikor reggel bementem, szokásosan bekiáltottam mosollyal az arcomon, hogy jó reggelt emberek, ekkor egy srácot pillantottam meg a termünkben. Körülvette pár csaj az osztályból, de rögtön észrevett, rámnézett. Ismerős volt a srác valahonnan, de nem tudtam honnan, majd elmosolyodtam, mert hirtelen beugrott honnan volt olyan ismerős.