12. Fejezet

Bocsi, bocsi, bocsi a késedelemért! Egyszerűen fogalmam se volt, hogy kezdjek neki, de mint ígértem feltúrbóztam az eseményeket, tehát annyit mondhatok, hogy FERGE - most figyelj! - TEGES lett! Kellemes olvasást, és remélem megérte várni rá! :) na puszii <3 

Díjátadó és hírnév
(Rose szemszöge)

Reggel még az ébresztőm előtt kipattant a szemem. Annyira vártam a reggelt, hogy egy perccel sem tudtam tovább aludni, igaz már összepakoltam a cuccomat tegnap este, korán lefeküdtem, hogy végre másnap legyen, de azért mindent leellenőriztem még egyszer. A kis könyvecskémet a kis táskámba raktam, hogy elöl legyen ha kell. Még soha nem utaztam repülővel, szóval nagyon izgulok! Miután megvoltam mindennel -smink, haj, ruha, köröm, meg egyéb női dolgok -, rögtön átmentem Rossékhoz, minden cuccommal, ami egy kisebb bőrönd meg a szokásos fekete táskám volt. Ebbe tartottam mindig a legfontosabbakat, ami kellhet az úton, így volt ez most is. Igaz, hogy nőből vagyok, de kb 2 napra nem viszek 3 bőröndöt, ahogy mások szokták, azért én tudom mi felesleges és mi nem 2 napra. Amikor beléptem, mindenki csak úgy cikázott ide-oda, követni sem tudtam, ki hol van, igaz, még volt egy kis időnk a gép indulásig, de azért nagy volt a sürgés forgás, így hát felajánlottam a segítségem, ha már én úgyis kész vagyok mindennel, de mindenkinek ki volt osztva a dolga, így én csak ültem és néztem őket. Hogyha egymást oltogatták, mert ez vagy az nem volt jó, én csak nevettem. Egy nagy szerető család voltak. Jó volt csodálni őket, ebbe a légkörben lenni, mintha nekem is egy nagy családom lenne. Sosem voltam valami család-centrikus vagyis kiskoromba igen, de az nagyon rég volt. Sosem akartam gyereket, sem házasságot. Felesleges a felhajtás, azért, hogy aláírj egy nyamvadt papírt, és kb ennyi. A másik, hogy amint összeházasodnak a felek egy idő után tuti, hogy eltávolodnak egymástól, és végül elválnak, és az a másik fáradságos munka a válási papírok kezelése. Nekem bőven elég, ha együtt élhetek azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeretek. Nekem már ez a legnagyobb boldogság. Nagy nehezen mindenki összeszedte a cuccát, és a kicipelésében végre tudtam segíteni, aminek nagyon örültem, hogy nem a seggemen kellett várnom az indulást. Azért, hogy egy magánrepcsi ne keltsen nagy feltűnést ki kellett kocsikáznunk a reptérre, ahol vártak már minket.
- Szia John. Rég láttunk már, mi újság veled? Jessie-ék megvannak? - köszöntötte Stormie a gép sofőrjét.
- Sziasztok! Hát persze minden oké, és már a második gyereket várja. 3 hónap múlva szül és lány lesz! - és ezután egy ideig elbeszélgettek, majd hirtelen észrevette John, hogy van itt valaki, akit még nem ismer.
- És ki ez a szép hölgy veletek? - tudakolta rám szegezve a tekintetét.
- Ő az új szomszédunk, Rose már említettem a telefonba. Ő is jön velünk L.A-be a KCA-ra. Nagyon aranyos, kedves lány, szinte már családtagnak számít nálunk. - mutatott be Stormie mosolyogva.
- Örülök, hogy megismerhetlek! - mondta, s kezet ráztunk.
- Én is. - mosolyogtam. Úgy éreztem magam, mint egy VIP-s, aki a kulisszák mögött van a műsor idején. Sosem voltam még VIP-ba sehol. Eddig csak elképzeltem milyen lehet a fények mögött, a készülődés meg úgy minden, de most tényleg igazán beleshetek, ahova senki sem. Stormie-ék folytatták volna a nosztalgiát, de az idő sürgetett minket, tehát későbbre halasztották. Először nagyon fostam, mert ez volt az első repülésem, de Ross fogta a kezem mikor elindultunk a végén meg is szoktam, nagyon szuper volt! Az úton nagyon jó volt a hangulat: kártyáztunk, vicceket meséltünk, régi turnés élményeket mesélgettek, társasoztunk is, aztán hirtelen arra eszmélek, hogy elaludtam Ross vállán, az ő feje az én fejemen pihent, és hátul átkarolva az oldalamon tartva a karját aludt. Valahogy úgy nézhettünk ki, mint egy pár... Erre persze még gondolni sem gondolhatok, így gyorsan pislogtam párat, hogy eltűnjön a kép. Ross fejét és kezét óvatosan arrébb raktam, nehogy felébredjen, én meg kimentem a többiekhez. Csak mi ketten aludtunk el, mindenki más ébren volt. Mivel volt egy külön szoba, konyha, mosdó részleg, és valószínű mesélés közben aludhattunk el, a többiek meg voltak olyan kedvesek és hagytak minket aludni, ezért ők a konyhában voltak.
- Csipkerózsika még alszik? - kérdezte Ratliff, amint meglátott.
- Aha, mint a bunda. - válaszoltam nevetve.
- Légyszíves ébreszd fel, mindjárt leszállunk. - szólt Mark. Bólintottam egyet, s mentem is vissza hozzá. Ross már elterülve feküdt a kanapén, kezében a pulcsim (hozzáteszem nem tudom mikor jött le rólam, a másik, hogy nem tudom, hogy került hozzá), és olyan édesen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni. Egy kicsit gyönyörködtem benne, aztán megakadt a szemem az ajkain. Vékony ajkai annyira vonzották az enyémet, hogy akaratlanul is egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá. Mielőtt bármi történhetett volna, kinyitotta a szemét, és én ahogy tudtam eltávolodtam tőle, észhez tértem, s csak annyit mondtam:
- Jó reggelt, leszállunk, szóval ébredezz, de gyorsan! - s bájos mosolyt villantottam. Remélem nem látja, hogy rákvörös az arcom.
- 'Reggelt. - mondta álmosan. Aludt ez valamennyit az éjjel? Mindenesetre baromi szexin festett kócos hajjal, kábult arccal, bamba tekintettel! A szívem úgy kalapált, hogy azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről.
- Ömm megyek és szólok, hogy felébredtél. - mondtam s kibattyogtam. Mire kiértem már elkezdtek összepakolni, így én is besegítettem, amint Ross észhez tért ő is beszállt. Amint kiléptem az ajtón, tátva maradt a szám! Ámulatba ejtő kilátás volt! LA a legjobb! Lassan leértem a földre, de mivel nem szoktam hozzá, hogy már szilárd talaj van alattam, kissé megbillent az egyensúlyom, de szerencsémre Ross mögöttem jött, és mielőtt a földre zuhantam volna, elkapott.
- Mi van csak nem részeg vagy, Rose? - szekált. Na azt hiszem felébredt teljesen. Megpróbáltam kigáncsolni, de nem jártam sikerrel. - Szép próbálkozás, de nem sikerült. Béna. - nyújtotta rám a nyelvét. Esküszöm néha olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek.
- Majd ha sikerül, akkor te jársz rosszul! - fenyegettem.
- Igen? Ezt szépen elhitted! - nevetett, mire én seggbe rúgtam. De mielőtt még a szokásos harcunkba belekezdhettünk volna, Stormie elmondta az ütemtervet. Először kocsival elmentünk a Szállodába, hogy lepakoljuk a cuccainkat meg minden, és persze amint megláttam a Szállodát elámultam, aztán mikor a lakosztályunkat megkaptuk, és amint kinyílt a liftajtó én azt hittem menten elájulok! Ilyet esküszöm csak a filmekben láttam! Egy egész szintet kaptunk egy csomó szobával, a konyhában bárpulttal, óriási nagy plazma tv-vel a nappaliban, a fürdőben zenélő, masszírozó zuhannyal, egyszerűen minden olyan volt, mint egy álom! Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyen szállok meg, olyan hihetetlen ez az egész! Ross nyakába ugrottam a boldogságtól könnyes szemmel. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam.

(Grey szemszöge)

Szombat reggel van, és én egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Egész éjjel Rose járt a fejemben, képtelen voltam másra gondolni. Arra gondolni sem mertem, hogy szerelmes vagyok belé, mert tudom milyen, és ez nem tetszik. Soha többet nem akarok az lenni, épp elég volt egyszer. Volt egy csaj akit nagyon szerettem, ő is engem, nagyon szép volt, a mosolya igéző, kedves, megértő, és ellenállhatatlan. Akkor nem voltam egy nagy csajozós, de mégis megtetszettem neki és összejöttünk. Nagyon boldogok voltunk, míg ki nem derült, hogy megcsalt a legjobb barátommal... Azóta egyik csajba sem szerettem bele, vagy mielőtt bekövetkezett volna, vagy megcsaltam, vagy szakítottam vele. Egyik csaj sem ér semmit... Vagyis eddig ezt gondoltam, de most megint.. most megint egy csaj jelent mindent. Vele képtelen voltam szakítani, még csak megcsalni sem tudtam, csak az a csaj az egyik exem volt, már régen zaklatott, és tiszta zakkant, nem bírja felfogni, hogy szakítottunk, nem érdekel. Nem akartam semmit sem tőle, de mikor erőteljesebben megmondtam neki egyszerűen letámadt, és igen egy csaj lefogott, úgy, hogy nem tudtam kimozdulni... És ekkor persze Rose toppant be, és totálisan félreértett mindent, amin nem igen csodálkozom. Próbáltam megmagyarázni neki, de mikor rám nézett, az pokoli volt... Rájöttem, hogy szeretem, és az, hogy a szeretett lány így néz rám, hogy gyűlöl engem, elkezdtem remegni. Tudtam, hogy elveszítem, mielőtt még élvezhettem volna, hogy velem van. Másnap összeszedtem minden bátorságom és megpróbáltam helyrehozni mindent, de őt nem érdekelte. Ekkor jöttem rá, hogy ő nem olyan mint a többi, az ő bizalmát nem lehet már visszaszerezni, de én akkor is őt akarom. Ezért mindig, amikor tudtam megkerestem, hogy elmondjam szeretem, és, hogy higgyen nekem, mondtam, hogy mindent megteszek érte, de ennek már vége van. Örökre elveszítettem, pedig ő nem olyan, mint az a csaj. Ő sokkal jobb, az ő lelke tiszta, ő benne bízhattam volna, de már mindegy. Akármikor meglátom a folyosón, odarohanok hozzá, mindenhol őt keresem, és egyszerűen megőrülök! Megint azt vesztettem el, akit a legjobban szeretek. De ez most az én hibám volt, ha nem csajoztam volna összevissza, mint egy hülye, akkor nem lett volna egy zűrös exem, aki megzakkan és rám mászik. De mindegy, akkor is mindennél jobban őt akarom! Csak magamnak! Nem adom fel a próbálkozást! Újra az enyém lesz, és akkor már mindent jól fogok csinálni! Méghozzá tudom is, hogy hogy. Minden előkészületet megtettem, hogy jól sikerüljön a meglepi, és indultam is hozzá frissen, a legjobb formámat hozva. Felpattantam a mocimra, útközben kis kerülőben beugrottam a virágoshoz egy szál rózsáért, és már repültem is hozzá. Becsöngettem, az apja nyitott ajtót.
- Jónapot, Rose-t keresem. - mondtam.
- Ki keresi? - kérdezte gyanúsan.
- Jaj bocs, Greyson Bright vagyok, Rose osztálytársa. - mutatkoztam be.
- Értem, Rose most nincs itthon, holnap jön haza. - mondta.
- Miért hol van? - néztem meglepetten.
- Los Angeles-ben, Ross-ékkal, valami díjátadón. Neked nem mondta? - tudakolta.
- Nem, nem beszéltem meg vele, hogy jövök. Bocsánat a zavarásért, viszlát! - és azzal el is hajtottam. Fogadjunk az a szemét kis buzi megvigasztalta, és totál az ujjai köré akarja csavarni Rose-t! Már akkor rám kellett volna hallgatnia, mikor kiderítettem, hogy ő egy sztár, és hogy hagyja a fenébe! Gondoltam majd véget vetek ennek a túl nagy barátságuknak, és többet nem foglalkozik majd vele!

(Rose szemszöge)

Aztán miután nagyjából kipakoltunk, elvileg lett volna egy külön szoba nekem, Rossnak, Rikernek, és Rockynak, két franciaágyas Rikernek és Ratliffnak, és Stormiéknak, de volt még egy szoba, ahol franciaágy volt. A többség természetesen úgy szavazott, hogy mi aludjunk Ross-szal abba a szobába. Riker persze visított, hogy miért pont mi ketten meg minden, de Rydel elhallgattatta. Én meg teljesen lefagyva hallgattam őket. Én. Ross. Együtt alszunk. Egy ágyban. Egy külön szobában. Ajtóval elzárva a többiektől. Igazán ellenkezni nem tudtunk, mert szóhoz sem hagytak minket jutni. Azt hiszem Rydel ötlete volt ez az egész. Jó nem mintha nem örülnék neki, csak zavarba ejtő, jó igaz egyszer elaludtam Ross mellett, de az azért más volt, és nem direkt és na. És akkor még fogalmam sem volt arról, hogy hogy érzek iránta, de most, hogy tudom, hogy a szerelmemmel fogok aludni, a szívem menten hazarohant volna, úgy vert. Kipakolás utáni program a városnézés volt. Mivel ők már jártak itt - hát persze, hogy jártak -, ezért csak Ross-szal és Rydellel mentünk. Az első hely a Hollywood felirat volt, aztán rögtön mentünk Disneylandbe, ami egyszerűen mesés volt! Fotózkodtam a kastélyokkal, olyan volt, mintha én is a mesében lennék! Disneyland után a Hírességek sétánya következett, amit szintén csak a filmekben láttam! Annyi helyen jártunk, és annyira jó volt, jókat nevettünk, olyan helyeken jártunk, ahova azt hittem, hogy sosem jutok el! Életem legszebb napja volt! Aztán Rydel kitalálta mi lenne, ha vásárolnánk valamit, ami tényleg remek ötlet volt. Bementünk a plázába nézelődni, hát én azt hittem meghalok! Olyan állati cuccok voltak, egyszerűen ámultam. De ezen az egész városon csak ámulni tudtam, minden annyira mesés, annyira filmbe illő, egy igazi álom, hogy ennél jobb már nem is lehetne! Az egyik kirakatba megláttam egy szíves kinyitható nyakláncot, a közepén egy kék ékkővel. Egyszerű volt, de mégis gyönyörű. Persze annyi pénzem nem volt, de megjegyeztem magamnak.
- Mit szólnál, ha fürdőruhát néznénk neked? Úgyis lassan majd itt a nyár, és panaszkodtál, hogy már kezd kicsi lenni rád a tavalyi. - vetette fel Rydel. Amint meghallottam, hogy fürdőruhapróba, elvörösödtem.
- Ráér még nézelődni, messze van még a nyár... - mondtam, hátha ejtjük, de Rydel nem tágított. Ezt előre kitervelte.
- De itt nagyobb választék van, meg hát szebbek is vannak, és most ha már úgyis a plázában vagyunk, pont kapóra jön, mire jön a szezon, alig lesz valami választék. - Rydel te kis galád! Sajnos túl jó érveket mondott, ahhoz hogy ellenkezni tudjak. Ezért még számolunk! Tehát bementünk az egyikbe, nézelődtem alig tudtam választani melyiket próbáljam fel. Végül kiválasztottam a top 3-at, és bementem felpróbálni. Az első egy kék-fekete volt, a felső része nyakba akasztós hátul összekötős, egyik melle kék a másik meg fekete, az alsó része fekete volt és jobb oldalt egy kisebb kék rózsa díszelgett. Felvettem, és egész jól állt, nem mutatott sokat, és nem volt se túl csicsás, sem túl egyszerű.
- Na, kész vagy? - kérdezte Rydel.
- Igen, na szerinted hogy áll Ry... - húztam el a függönyt kicsit szégyenlősen, de amint megláttam, hogy Rydel helyett Ross áll előttem, azt hittem mentem elájulok. - ...del?
- Izé... huha.. na-nagyon jól áll! - dadogta elvörösödve.
- Ömm.. kö-köszönöm... - mondtam, s a földet néztem, aztán fél perccel később Rydel lépett hozzánk.
- Nem rossz, nézzük meg a többit is! - ajánlotta. Már láttam magam előtt a szarvakat a fején, és az ördög farkát. Kicsit sem látszik, hogy miben sántikál... Csak hát nem fog menni. Ross nem érez semmit irántam, ha érezne tudnék róla, a másik, hogy nem akarom elveszíteni, tehát feleslegesen próbálkozik. Ez halott ügy. Aztán felpróbáltam egy rózsaszínt, aminek a mellrészénél ékkövek voltak, pánttal és anélkül is fel lehetett venni, és hátul összekötős volt, az alsó része meg oldalt összekötős volt. Persze megint Rosst küldte előre, de már fel voltam rá készülve. Kicsit bátrabban álltam ki, most már profin leplezve a zavartságomat. Végül a harmadikon is túl voltam, persze ezt is leszavazta Rydel.
- Na akkor választok én neked. Lássuk csak... Elnézést - szólt az egyik eladónak -, ön mit ajánlana ennek a barátnőmnek? - ajjaj, ez már nem jól kezdődik. Rydel mégis mire készülsz?
- Ohh, neki? Hát ezt ajánlanám, ez kiemeli a melleit, és mellé az alsó is elég aranyos. - látszott az eladó élvezi, hogy tanácsot adhat, eléggé szakértő lehet, kinek mi áll jól, meglehet stylist féleség. De nekem valahogy kicsit túl lelkes volt a választásban. Rydelnek nyomban megtetszett a ruha, kezembe nyomta ezt próbáljam fel. Felvettem és menten a sárga földig pirultam. Nem szoktam ennyire merészet felvenni, és féltem megmutatni bárkinek is. A felsőrész merevítős pánt nélküli volt, középen egy csavarral, kék színe volt, és tényleg kihangsúlyozta a melleim... Az alsó része fekete, hátul középen egy kék masni volt és mindkét oldala kétfelé volt vágva.
- Rydel, szerintem ez nem lesz jó, maradok a kéknél... - mondtam.
- Mi az, nem jó a méret? Akkor hozok másikat. - ajánlotta.
- Nem, a méret jó, csak hát.. - nem tudtam mit mondjak.
- Hát akkor? Hadd nézzem! - mondta s azzal a lendülettel elhúzta a függönyt, és a tátva maradt a szája. Erre a reakcióra Ross is idesietett és ő is ugyanúgy állt. Kezdtem megijedni...
- Ennyire rossz...? - kérdeztem félve.
- Nem, dehogyis! Tökéletes! Megvesszük! - mondta az eladónak. Ránéztem az árára.
- Ne, nekem nincs... - kezdtem, de félbeszakított.
- Én veszem! És nem fogadok el nemet! - mondta Rydel. Na látszik, hogy tesók... Gyorsan átöltöztem, és mikor újra elhúztam a függönyt Ross még mindig ugyanúgy bámult.
- Hé Ross! Ross! Hahóóó! - integettem a szeme előtt, hogy észhez térjen. Végül belebokszoltam a hasába, mire végre visszatért közénk. - Na végre! Akkor megyünk? Még díjátadó hátra van szépfiú!
Hazaértünk kifújtuk magunkat, de csak egy kicsit pihenhettünk, mielőtt még mindenki elkezdett volna készülődni a showra. Rydel ragaszkodott hozzá, hogy kisminkeljen, de előre szóltam neki, hogy ne merjen túl sok sminket rakni rám, csak elegánsan és szépen. Előtte biztosra mentem, lefürödtem, majd egy szál türcsibe flangáltam, mivel Ross a többiekkel beszélget. Már épp vetném le a türcsim, mikor nyílik az ajtó.
- Ne gyere be! - kiáltottam. Csak ne Ross legyen az!
- Nyugi, csak én vagyok szólj, ha felöltöztél, és sminkellek. - mondta Rydel.
- Oké. - mondtam, s felkaptam a bugyim meg a melltartóm, és ajtót nyitottam.
- Na, akkor kezdjük. Nem nézhetsz tükörbe, mielőtt kész nem lenne, nem lesz túl csicsa ígérem, csak bízz bennem, jó? - mondta s leültetett, elővette az ő meg az én sminkjeimet és gondolkozott. Végül eldöntötte, és már hozzá is látott. Durva fél óra múlva kész lettem, aztán következett a hajam. Először kivasalta, majd loknikat rakott bele, és itt, ott feltűzte, hogy kicsit dúsabbnak hasson. Félve néztem bele a tükörbe, de amint kinyitottam a szemem magam is elámultam. Ahogy a tükörbe néztem, el sem hittem, hogy ez én vagyok. Hogy ilyen gyönyörű valaha lehetek. Hálám jeléül megöleltem Rydelt.
- Tetszik? - kérdezte, de persze tudta a választ.
- Igen, nagyon szuper, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam.
- Nincs mit, de siess, mert  lassan indulunk! Addig én megnézem a többieket. - figyelmeztetett.
- Értettem! - mondtam, és szépen felvettem a ruhát, felraktam a ruhához illő ékszereket, egy szép fekete kis magassarkút, aztán már csak a nyaklánc hiányzott. Nem tudtam, mit vegyek fel, úgy döntöttem marad úgy, ahogy van. Megindultam az ajtó felé, már majdnem nyitottam volna, mikor újból kinyílik.
- Rydel mondta, hogy jöjjek, mert hívtál, történt va... - kezdte Ross, kezében egy kis dobozkával, majd amint a tekintetünk összeért, egyszerűen lefagyott, majd végig nézett rajtam, aztán újból rám nézett. - ...lami... - nyögte ki a mondata végét. - Egyszerűen gyönyörű vagy, Rose! Eszméletlenül jól nézel ki... - mondta még mindig engem bámulva. Amint kimondta ezeket a szavakat, éreztem, hogy a kitörő vulkán semmi ahhoz képest, amilyen forró lehet az én arcom, és a kitörés hangja sem érhet fel az én szívverésemhez. Csak bámultunk egymásra, nem tudtunk megszólalni. Majd végül eszébe ötlött valami. - Rose, ezt neked hoztam, tudom nem kellett volna, de kérlek fogadd el, köszönetem azért, hogy most itt vagy velem és támogatsz. - mondta, majd odanyújtotta a dobozt. Lassan kinyitottam, egy nyaklánc volt benne, még pedig nem akármilyen nyaklánc. Az a szép szív alakú ékköves nyaklánc volt, amit én annyira néztem. Egyáltalán nem azért néztem, hogy megvegye, sosem kértem volna rá ezt ő is jól tudja.
- Mégis mikor...? - kezdtem, de inkább hagytam is. - Köszönöm, Ross! - mondtam, s egy puszit nyomtam az arcára, majd ránéztem. Mindig azt hiszem, hogy ennél jobban már nem szerethetem, de aztán minden egyes kedves szavánál, bókjánál, vagy ajándékánál rájövök, hogy hiába ellenkezem, egyre jobban és jobban belehabarodok ebbe a szuper aranyos és édes srácba, aki a legjobb barátom. E romantikus hangulatot, amit hagytam kialakulni köztünk, Riker szakította meg, amit nem is nagyon bántam, mert fel kellett ébrednem.
- Siessetek, indulunk!! - kiáltotta, majd meglátott engem. - Mesésen nézel ki, lady! - s láttam, ahogy csillog a szeme, ahogy végignéz rajtam. És persze, ahogy a család többi tagja meglátott mind ámulatba estek, és engem meg Rydelt dicsérték. Eddig mindig átnéztek, áttapostak rajtam, egy senki voltam, de most különlegesnek éreztem magam, olyannak, aki mindig is akartam lenni. Nélkülözhetetlen, fontos olyan, akit tisztelnek, akire felnéznek, és persze olyannak, aki végre megtalálta a helyét. Sosem szerettem a középpontban lenni, de most jó érzés volt. És ekkor még azt hittem ennél nem lehet jobb ez a nap, de amikor elkezdődött a gála, és a legelső gála indító szám jött, és megláttam Austin Mahone-t a sorok közt énekelni, köpni nyelni nem tudtam!! Olyan mush upot toltak kezdésnek, hogy tudtam ez egy ferge - most figyelj! - teges° gála lesz! Máris a legelső díjat Selena nyerte! Egyik kedvenc énekesem csak örülni tudtam vele! És ha ez nem lett volna elég, a kedvenc TV színésznő díjat ARIANA GRANDE, az én példaképem kapta! Akkorát visítottam szegény Ross fülébe, de ő csak mosolygott. De fél perccel később már egy jól ismert nevet hallottam. ROSS LYNCH, a kedvenc TV színész díjat kapta! Alig fogta fel, hogy tényleg ő kapta, alig tudta eldönteni, mit mondjon, de végül is összeszedte a gondolatait, és megköszönte. Amint visszatért hozzám - mert a család hátul volt egy sorral, én ültem csak mellette -, majdnem a nyakába ugrottam, de az ujjongást inkább a későbbre hagytam. Persze nem állt meg a show rögtön folytatódott is a gála méghozzá egy újabb mush up-pal, amit végig énekeltem! Aztán nem sokkal később kb majdnem az egész Nickelodeon sztár stábja kb fenn volt a színpadon. Ezután valami zöld trutyival lövöldöztek, ez az egész gála tök más volt, mint amilyenre gondoltam. Nagyon buli volt, majd megjelent az Agymenők Sheldonja, és én itt kaptam szívrohamot majdnem, mert sosem hittem, hogy élőben láthatom! Nagyon nagy arc, imádom az egész sorozatot! Aztán mire feleszméltem egy zöld trutyis rodeó party folyt a színpadon, hát ez fergetegesebb, mint gondoltam! Végig nevettem, és ujjongtam az egészet, és közben nem csak a nézők, hanem maguk, akik vezették meg mindenki jól szórakozott! A végét egy újabb előadással koronázták meg. Hazafele próbáltunk minél feltűnésmentesebben távozni, menekülni az újságírók elől, mielőtt még észrevettek volna minket. Odafele is, ahogy tudtuk kerültük őket, nagyjából sikerült is. A Szállodában még ünnepeltünk egy kicsit, aztán pár órával később úgy döntöttem, hogy én lefekszem, mire mindenki helyeselt, hogy jó ötlet, hát mindenki az alváshoz készülődött. Én a fáradtságtól lassan átöltöztem a fürdőbe, lemostam a sminket és bedobtam magam az ágyba. Nem sokkal később Ross is csatlakozott. Beszélgettünk egy kicsit majd megszólaltam:
- Mit szólnál, ahhoz ha mi ketten is ünnepelnénk? Csak mi ketten. - csúszott ki a számon. Baszki kimondtam, amit gondoltam! Félve Rossra néztem, vajon mit szól ehhez. De mosollyal fogadta.
- Oké, jó ötlet, támogatom! Van még két üveg bor, energia ital is. Ennyi elég nem? - nézett rám. Én is elmosolyodtam. El is kezdtünk iszogatni, aztán kártyázgattunk, amőbáztunk, szóláncoztunk, meg minden ilyen játékot végig vettünk, még egy csomó minden történt, de aztán reggelre homályosak voltak a képek, és volt egy emlékkép, amiről tudtam, hogy nem álmodtam. Valamiért puszit akartam adni neki, de teljes mértékben a szájára ment, de egyikünk sem foglalkozott vele. Amikor kinyitottam a szemem Ross arcát láttam, ahogy engem néz. Amint egymás szemébe néztünk, elvettem a tekintetem, mert eszembe jutott az a homályos emlékfoszlány...
- Jó reggelt. - köszöntött. - Tessék itt a reggeli, csak neked készítettem. - mondta, s rámutatott az éjjeli szekrényemen lévő tálcára. Ágyba reggelit kaptam tőle. A szerelmemtől. Aki egy sztár. És a legjobb barátom. És egy ágyban aludtam vele. Részegen. Már annyira nem is szidtam Rydelt, mert amint ránéztem Rossra a gyomromban pillangókat éreztem és melegséget a szívemben. Pillangókat, amiket eddig még soha nem éreztem. Senki nem volt képes elérni ezt, de ő igen. Ezek az ő pillangói, tőle kaptam. Mert szeretem őt.